Nem meglepő módon Kelet-Európában egészen nagyon népszerűségnek örvendenek az orosz felszerelések és fegyverek. Ennek várhatóan elsődleges oka, hogy valós hatás gyakorolt történelmünkre és sokak testközelből láthatták, használhatták ezen eszközöket. Itthon is a keleti blokk rajongói nagyon magas arányban vannak jelen, amelyek között magam is félig ebbe a táborba merném sorolni magamat. Az orosz felszerelések habár nem mindig a legpraktikusabbak, de számos zseniális egyenruha, terepminta vagy fegyver sorolható ide. Sajnos a keleti blokkba tartozó, használható és jó pisztolyok száma nagyjából nulla, inkább élhető replikákról beszélünk, mint remekművekről. Ezzel nagyjából előre elárultam, hogy a WE PM és PMM replikája sem tökéletes Makarov replika, sajnos.

Nagyon szokatlan, hogy a Makarov nem egy önálló fejlesztés, inkább tekinthető egy jól sikerült másolatnak. A Walther PPK nagy hatást gyakorolt a tervezés folyamatára, erősen hasonló lett az oroszok pisztolya is - hasonlóan kompakt, praktikus és inkább önvédelmi célra használható pisztoly. Mérete miatt jól rejthető, olyannyira hogy a kelet-német zubbonyomat mai napig kincsként őrzöm - ugyanis ennek dokumentum tartó zsebébe tökéletes illeszkedik egy PPK vagy egy Makarov. A PM és PMM igazából a típus két különböző verziója. A PM az eredeti design alapján készült, gyakorlatilag az alap verzió. Ez egy soros tárat kapott, kialakítása és gyártása nagyon elavult volt, amely után elkészült a modernizált verzió, a PMM. A PMM alapvetően egy dupla soros tárat kapott, markolata emiatt szélesebb és egyéb iránt sokkal ergonómikusabb példány. Egy bizonyos, nagyon ikonikus pisztoly lett, amely nem a filmek miatt kapta meg ezt a kitüntető figyelmet - mint a PPK a James Bond által.

A WE esetén meg kell említeni, hogy lényegiben csupán külsőre eltérő azonos típust gyárt. A PM és PMM belseje szinte tökéletesen egyezik. További megjegyzés, hogy én eddig 3 kiadásról tudok műszaki szempontból. A pisztolyt eredetileg keresztcsappal rögzített tárral tervezték meg, amely nagyon nem volt tartós, így a hagyományos csavarral rögzített megoldásra cserélték a tárat. A másik változás egy belső alkatrészeket érintő frissítés lett, ezt a kakason lehet észrevenni - később jelezni fogom mi ez és miért került módosításra. További megjegyzés, hogy a WE kétféle kiadásban értékesíti mindkét típust. Az általános különbség, hogy kapunk-e hozzá hangtompítót vagy sem. Erről is később mesélnék a cikkben. A cikkben vegyesen fogom rövidíteni a pisztolyt, így PM/PMM/MKV rövidítésekkel fogtok találkozni, mikor melyik jut eszembe.

A csomagolás tipikus, a gyártótól megszokott összeállítás. Fekete kartondoboz egy szép grafikával és feliratokkal ellátott matricával. Beltartalom pedig egy formázott kartonpapír tálcával, pisztollyal, tárral, használati utasítással együttes tartalmat rejt. A tár és a hangtompító is fóliazacskóba került elcsomagolásra, a tár a pisztolyba helyezve került szállításra. Eléggé minimalista ez az összeállítás, de ezt lassan megszoktuk.

A WE pisztolyok mindig is nagyon jól néztek ki, igényes megjelenéssel rendelkeztek. Ez nincs másképpen mindkét típus esetén sem. Fekete, enyhén fényes és szálcsiszolt stílusú festés nagyon jól áll a típusnak. A típus a markolatpanelen túl teljesen fém, kidolgozása egészen látványos és szépre sikerült. Mindenhol sima és szép felület látható. Megmunkálási nyomok, feületi hibák vagy egyéb sérülések nyomát sem látni, egyszerűen a külső parádésan szép! Ami elsőre picit fura, hogy a szán az említett szálcsiszolt, fényes festést kapta; míg a tok matt és érdes festést kapott.

Feliratot a pisztolyon ne is keressünk. Semmilyen felirat nem rondítja vagy éppen szépíti a pisztolyokat. Jelen esetben egyedül az "aranyos" gyártási helyre utaló matrica rondít a képbe addig a pár másodpercig, amíg el nem távolítjuk.

A PM piros színű, csilag motívummal ellátott markolatot kapott, míg a PMM a modernebb/szélesebb/ergonómikusabb fekete markolatpanelt kapta. Éles/eredeti markolatpanel módosítással felszerelhető a WE Makarovokra, erre vonatkozóan a neten van pár "hogyan" videó vagy leírás. A mi esetünkben a PM éles markolatpanelt kapott, míg a PMM esetén hagytuk a gyári markolatpanelt - mivel nagyon kényelmes és jól használható.

A pisztoly eléggé kompakt, apró, jól rejthető. Emiatt meglepődtem, hogy a kezelőszervei kifejezetten jól sikerültek. A pisztoly apró mérete ellenére is kelleően nagyon ezek az alkatrészek, jól kezelhetőek és kifejezetten használhatóak. Pár modern pisztoly ettől sokkal rosszabb kezelőszervekkel rendelkezik. 

Kezdve a kezelőszervek ismertetését, a szánon találhatóakkal kezdeném. A pisztoly szánjának bal oldalán található a biztosító- és fesztelenítőkar. A pisztolyhoz képest méretes, a kar kialakítása nagyon jóra sikerült. Jól kiáll a szán síkjából, de védetten helyezkedik el. Kialakítása kellően lekerekített, míg középen igazán hangsúlyos rész könnyen elfordíthatóvá és érezhetővé teszi. Kesztyűben is érezni a jelenlétét és meglétét. A szánban található két bevágásba határozottan bekattan és rögzül a biztosítókar, stabilan rögzül a helyén. Váltani sem kifejezetten kemény vagy feszes. Biztosított állapotban az elsütőszerkezetet feszteleníti, kakas ejti és elsütőrudazatot leválasztja a kakast elengedő sear-től.

Mindkét típus nagyon minimalista, alig használható és igazi kényszermegoldásnak számító irányzékokat kapott. Teljesen fix beállításúak, apróak és nem valami jól láthatóak. Az első irányzék a szán része, míg a hátsó külön alkatrész. A hátsó irányzék érdekes módon mindkét típusnál eltérő színű, némileg szürkésebb árnyalatú színnel rendelkezik. Maguk az irányzékok olyan szempontból marha jók, hogy apróak és így a rejtett viselés esetén praktikusabbak. Nem nagyon tudnak mibe beleakadni, méretük és formatervezésük miatt. Ez viszont hatalmas hátrány a célzás során, amivel a célzás képessége és hatékonysága borzasztó módon visszaesik. Kicsit az volt az érzésem, hogy a rendbetett és jól működő hopup értelmét veszíti ahogyan a célzás nagyjából tájékoztató jelleggel tehető meg a pisztollyal - értem, önvédelemre és rejtett viselésre tervzték, vagyis rövid lőtávon történő használat a cél.

További érdekesség a szánon, hogy az ütőszeget imitálják a pisztolyon, habár ez a korai verziókon a kakas esetén lesz fájdalmas pont - erről (is) inkább később értekeznék. Az apró hüvelykivető nyílás mögött pedig külön alkatrészként foglal helyet a hüvelyvonó imitációja.

A pisztoly kialakítása miatt a tokon is úgy kell kereseni a kezelőszerveket. Minden apró és számomra egyértelműen a rejtett viseléshez van alárendelve.

Ezek közül a legjobban látható a szánakasztó. Ez egy lemez darab, amellyel nekem rögtön meggyűlt a bajom a pisztolyok esetén. A legnagyobb gond, hogy két hiba is itt rejtőzik, ráadásul ezek típushibák sajnos. Az első gondom, hogy elhelyezése és minimális mérete miatt nagyon könnyen kiesik a szánakasztó a helyéről. Ha a szánt levesszük és a szánakasztó hátsó részét úgy nyomjuk meg, simán képes kiakadni és kiesni a helyéről. Magát a szánakasztót elől egy kilógó rugó (igazából drót) tartja, míg hátul az elsütőszerkezetben egy csappattal együttes, formával kialakított illesztett felület tartja a helyén. A második probléma, hogy a szánakasztás eleve rosszul tervezték meg. Az alapvető probléma, hogy a szánakasztó (mint lemeztárgy) acélból készült és sajnos a szán aluöntvény. A szán olyannyira puha, hogy nagyon hamar kikopik az-az él amelyen az szánakasztó megüti és megállítja a szánt. Ezt az élt állandóan reszeléssel vissza kell állítani és sajnos nagyon rövid az élettartama. Itt jobb lett volna a kontakt felületet jelenetősen növelni vagy betétezni a szánt hasonló erősségű anyaggal.

A következő furcsaság, hogy aki a típust nem ismeri, keresni fogja a tárkioldót. A markolat hátsó részén, alul kell keresni. Ez is egy lemezalkatrész. A markolat, egy fém távtartó-feszítő alkatrész tartja a helyén. Amikor a tárat benyomjuk ez az alkatrész akad rá a tár gerincén lévő fülre. A tár kivételéhez a kart hátrafelé kell húzni, ezzel az egykezes tárcserét rögtön el is felejthetjük. Nem meglepő, hogy egy később modernizálási projekt része volt egy modernebb, hagyományos gombbal ellátott markolat tervezése volt a következő lépés. Egyként a tár rögtön kicsúszik a kar meghúzása esetén, de a tárcsere ígyis-úgyis figyelmet követel, így mindenképpen a pisztolyra le kell nézni tárcsere során.

A PMM-en ugyanitt található az akasztószem, amelyre biztosítókötelet vagy huzalt tudunk tenni. Nekem ez a spiáter alkatrész nem tűnt valami bizalomgerjesztőnek, nem tudom merjem-e egyáltalán haszálni. A tárkioldó nagyjából azonos magasságban van vele, így leejtéskor nem hiszem hogy törni fog, illetve a pisztoly anyaga és mérete miatt is nagyon könnyű. Ezek ellenére sem tudok bizalmat szavazni az alkatrésznek hogy használjam is.

Az elsütőbillentyű nagyon vékonyka, apró és egyébként jó eleme a pisztolynak. Kesztyűben is beférni a lekerekített, szintén vékonyka sátorvas alá, habár kissé szűkös a hely nagyobb kézméret esetén, kesztyűben. Az elsütőbillentyűn rögtön DA (double action) elsütés is használható, illetve természetesen az első sikeres lövés leadása után SA módban is pötyöghető a pisztoly. SA módban az elsütőbillentyű picit középállás mögé kerül, sütési pontja nagyjából 1-1,5 centiméterrel hátrébb kerül. Sütése közepesen hosszú, kényelmesebb egy M9-hez képest és a sütés keménysége is jelentősen puhább. Egyébként az elsütés nekem kifejezetten puha, kényelmes volt.

A sátorvasról külön is beszélni kell, mivel van egy plusz funkciója: rögzíti a szánt a helyén. A kart lefelé húzva kibillenthető a helyéről, majd ezek után a szánt hátrahúzva kell leemelni a szánvezetőlécekről, aztán letolni a külső csőről. Nagyon szuper, de egyben veszélyes megoldás. Azért veszélyes, mert rossz szán levétel/felszerelés esetén az elsütőrúd apró nyúlványát simán le lehet törni, ezzel a pisztoly nagyjából azonnal sorozatlövő pisztollyá alakul. Ez azért van, mert az elsütőrudat lenyomva szakítható meg a lövés ahogyan az elsütőrúd leugrik az elsütő-emelőről (sear). Mondanom sem kell, ezt sikerült is elérni a teszt időszakban és mások is panaszkodtak erre vonatkozóan. Ötletes ahogyan az sátorvas elejére applikáltak egy műanyag darabot, ezzel tompítják a szán ütését - hogy ne fém-fémet verjen szét. Megjegyzem, a saját PMM-en ez a műanyag elem is szépen megkopott a felső részén - nem túl bizalom gerjesztő minden esetre.

A belsőt és a további műszaki tartalmat ismét a szánnal kezdeném. A szánakasztó kikopását már említettem, de ismételt említésemmel szeretném a hangsúlyt ide picitó visszaterelni.

A pisztoly méretéhez képest méretes és öblös nózit használ. Karmantyús tömítése nagyon jól tömít. A fúvókán a betöltőtüske is meglepően széles és méretes - vagyis ez a fele a pisztolynak nagyon masszív, rendben van. Azt sajnálom hogy szilikonolaj és zsír is szép számmal volt jelen ezen a ponton is.

Magát a BBU-t két csavarral rögzítették, szintén nagyon stabilan túlzóan sok menetrögzítővel.

A biztosítókar egy nyúlványt és egy csavart fordít be. Egyik a biztosításért felel, míg a másik a fesztelenítést végzi el. A fesztelenítés a kakas kioldásával történik, míg a biztosítás esetén az elsütőszerkezet házában található egy lemeztárgyat nyomja le. Ez a lemez pedig kiemeli az ütőszeget a szelep felé. Ezáltal mikor feszteleníted a kakas nem fog a szelepre ráütni. A másik kar által pedig mozgathatóvá válik az elsütőbillentyű, de mivel az elsütőemelő alá kerül, nem történik semmi a pisztollyal.

Az elsütőszerkezet során rögtön három problémám akadt a PMM esetén, amelyből a többi Makarov esetén is probléma adódott. Az első, hogy az egész elsütőt csavarok tartják a helyén, amelyek szeretnek alap esetben lelazulni. Az egyik a markolat gerincén (nagyjából középen van), míg a másik az elsütőházon. Ezeket a csavarokat pedig érdemes menetrögzítőzni, mert simán előfordult az első játék során hogy az elsütőszerkezet darabjaira hullott. Nem túlzok, az egész elsütőház kiugrott a helyéről és az elsütő szerkezet alkatrészei is szétestek - egyenesen veszélyes eset volt, mert játék közben azért nem nehez így akármilyen alkatrészt elhagyni.

A további gond, hogy a PMM esetén a csavarok meghúzására is hisztis volt a pisztoly. A csavarok behúzása esetén figyelni kell az elsütőszerkezet alkatrészeit, hogy szabadon járjanak. Mivel az elsütőszerkezet háza apró, kevés anyagból van, simán képes elhajlani és deformálódni. Ekkor pedig a kakas megszorul, az erőlködés miatt pedig lazán kettétörik.

A kakas esetén alapvetően is probléma, hogy az ütőszeg-imitáció is ráfeszít. Pár lövés után megtalálható a deformáció nyoma a kakason, ami szintén eléggé bosszantó. Szerintem az elsütőház csavarok túlhúzása és az ütőszeg-imitáció közösen törték el a kakast. Érdekes módon az új kakas formára is jelentősen eltér, hiszen kihagytak belőle anyagot amellyel az ütőszeg-imitációval történő ütközést próbálták javítani.

Sajnos ezzel nincsen vége, a kakasrugóval is komoly gondok vannak. A legnagyobb gond, hogy maga a rugó rendkívül kicsi és ettől függetlenül erős huzalból készült. A visszahajlítások nagyon sarkosak, határozottak. Ennek köszönhető, hogy a PMM-en pár tár ellövése után eltört a kakasrugó. Mivel nagyjából egy Glock rugó átmérőjéhez képest fele a Makarové, csak rendeléssel lehet csere alkatrészt szerezni. Új fül hajlítása sem lehetséges, mert nincs elegendő hely a rugó számár - ahogy a képen látható a bal oldali próbálkozásom során.

Aztán utolsó hibának ott maradt az elsütőrudazat törése, amelyet már említettem. Az elsütőrudazat törése sorozatlövéssel jelentkezett, hiszen a lövés ciklusa nem szakad meg az elsütőrudazaton található nyúlván lenyomásával és az elsütőrúd - egyeslövés-emelő megszakításának hiányában.

A pisztoly hop rendszere is követel némi figyelmet. Gyári állapotban itt a rövid ablakos borzalom került beépítésre, így itt is fejleszteni kell a jobb eredmény elérése céjából. Gyári állapotban 0.20-0.25 BB-hez még éppen megfelelő, de .25 feletti súlyokat elfelejthetjük. Az is probléma, hogy a hop állítás eléggé pici tartományban lehetséges. Nálunk így belső cső és gumi gumi csere is történt, a hop gumi és a lenyomó közé pedig gumilapot is tettem be. Így a hop rendszer működése, lőkép, lőtáv triója meglepően jól javult 0.30 BB használatával. A pisztoly az átlagos szintet érte el, így 30-35 méterig bőven pariban van a legtöbb fegyverrel - ha lenne jobb irányzékunk, szerintem többet is rá lehetne bízni.

További probléma, hogy a hop egységet egy csap rögzíti a tokban található bakkhoz. A csapot rendszeresen ellenőrini kell lelazulás vagy furat-deformáció ügyében. A hop egységet ezen túl egy csavar is rögzíti a kamra alatt. Ennek lazulása a teljes hop egység kiesését is tudja okozni, de a szóráskép drasztikus romálását is okozni fogja.

A tár esetén rögtön az első kiadás után volt egy változtatás a gyártó részéről. Kevesen tudják, de a típust eredetileg hasítottcsappal rögzített tömítőtömböt használt. Ezek a tárak gyakorlatilag érkezésük pillanatában eresztettek, majd a tár első leejtése esetén rögtön vagy a gáz ereje miatt később ereszteni kezdtek. A későbbi tárak már a szokásos csavaros rögzítést kapták, amelyek között nekem szintén egy példány a kettőből gyárilag eresztett. Maga a tár a pisztoly szánjával azonos megjelenést kölcsönző festést kapott. A tár kidolgozása egyébként nagyon látványos és esztétikus - az eredeti táron található lemezmegmunkálási nyomokat is leutánozták. A tár gerincén nagyjából középvonalig esik a szélesítés amelyen keresztül könnyedén és jól tölthető a tár BB-kel. A tárajak egy BB-t tart középen, a kimeneti nyílása teljesen félkör alakú. A tár pozíciója a tokban kifejezetten jó, a tárajak előtt rögtön a hop rendszer adogatórámpája található meg. A tár rögzítéséért felelős "szemölcs" méretes, cápauszonyként emelkedik ki a tártest síkjából. Viszont kevés használat után is látható ezen felület élének lekopása - tárkioldó, mint lemeztárgy sokkal erősebb anyagból van.

A WE tett egy bátor lépést és nem csak sima hangtompítót tett a pisztolyba. A pisztolyban lévő belső csövet menetesre végűre gyártották le és ehhez mellékeltek egy szintén menetes toldatot. A két belső cső összetekerhető a menet segítségével, így a pisztoly ereje drasztikusan növelehető, de a sajnos a menetek lépcsős kapcsolódása miatt nem igazán tudom ajánlani ezt a megoldást. Működik, de a belső cső toldásával nem lesz sokkal jobb az eredmény mint ennélkül. Egyébként a hangtompító sem egy nagy eresztés, sima alumínium henger szivaccsal tömve - viszont rendkívül sokat ad a látványhoz.

A pisztoly nagyon pattogósan és gyorsan működik. A könnyű alu szán a külső csövet körbevevő, erős helyretolórugónak köszönhetően sportosan gyors. A helyretolórugó esetén arra figylejetek, hogy a szélesebb fele legyen a szán felé és a vékonyabb a hop egység felé, különben megszorul a szán a rugó miatt. A méretéhez képest a hangereje és a visszarúgás ereje is meglepően jó. Ha nem lett volna az a sok negatív tapasztalat, amely majdnem minden játék után egymás után, fokozatosan jelentkezett, még azt mondanám ez egy jó pisztoly. Viszont sajnos nagyon nem így van, még a többi használó visszajelzése alapján sem túlságosan jó a helyzet.

Én azt gondolom, hogy még egy pisztoly állt be a sorba a "jól hangzó orosz pisztoly replikák" sorába. Eddig tartom magam ahhoz, hogy amilyen jó fegyvert kapott a keleti-blokk az AK-k képében, bizony a piszolyok piacán megy a "fos-dömping". A legtöbb Makarov replika erősen kompromisszumos, a Grach esetén sok a működési hiba, a Lebetev (PL-15 és MKW is) mocsok drága, a TT-33-ak szintén problémásak és sorolhatnám tovább.

Én azt látom, hogy az orosz pisztolyok piacán nagyobb eséllyel kapunk használható replikát egy új belépő képében - rejtett álmom, hogy a szinte teljesen acélos VFC PPK/S mintájára kapunk várva vár, használható Makarov GBB-t.

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause