2023 elején a Vorsk gyártó meglepő lépést tett, és bemutatott egy idegennek tűnő, de mégis gyanúsan ismerős kinézetű replikát, amellyel sokak figyelmét sikerült felkelteni. Ez volt a VMP-1 géppisztoly, aminek köszönhetően a cég hamar a figyelem középpontjába került – nemcsak azért, mert modelljük a híres MP9 géppisztolyra akar hasonlítani, hanem azért is, mert feltűnően szögletes és stilizált alakja van, ami megosztotta a játékos-közösséget.

A VMP-1 kinézetét leginkább úgy tudnám leírni, hogy keresztezték a B&T MP9 kezelőszerveit és ergonómiáját egy Ingram Mac-10 formavilágával. Az ikonikus géppisztolyok hatását a VMP-1 mellé kapható, hatalmas hangtompító-imitáció is alátámasztja. Azok, akik az airsoftban az éles fegyvereket másoló replikákat szeretik, nem feltétlenül fognak rajongani ezért a fantáziapisztolyért. Ha azonban képesek vagyunk túltenni magunkat ezen, akkor egy kifejezetten kényelmes, kompakt, és épületharcban remekül használható darabot kapunk.

Mielőtt továbbmennénk, kénytelen vagyok lelőni a poént. Nem véletlen a folyamatos összehasonlítás az MP9-el, szétszerelés után ugyanis világossá válik, hogy a Vorsk VMP-1 a körülbelül tíz évvel ezelőtt bemutatott KSC/KWA MP9 airsoft replika hű másolata, egyedi testbe bújtatva. Ennek köszönhetően elkerülhetetlen, hogy helyenként az „eredeti” KSC MP9 modellel hasonlítsam össze.

A replika tokozása megfelelően merev, kemény polimerből készült. A pisztolymarkolaton szándékosan rücskösre nyomott felületet, úgynevezett „stippling” hatást találunk, aminek az lenne a célja, hogy csúszásmentes fogást biztosítson. Ezt a feladatát elég gyengén teljesíti véleményem szerint, a felületre nyomott minta ugyanis viszonylag lapos. A stippling hatásnak köszönhetően viszont a markolat megvastagodott, nem olyan kényelmes megfogni, mint az MP9-et.

Jó hír, hogy a gyengén kivitelezett markolat az egyetlen negatív dolog, amit a külsővel kapcsolatban el tudok mondani. Látszik, hogy a Vorsk sokat gondolkodott azon, hogyan lehet erősebbé és praktikusabbá tenni a műanyag testet. A polimer öntvénybe több helyen is menetes acélbetéteket helyeztek el, például az oldalsó picatinny szereléksínek felhelyezésére. Összesen négyféle pozícióban tudunk a fegyver orrára sínt szerelni, könnyedén, a replika szétszerelése nélkül. A tokalsó végében még egy nagyobb, menetes acélbetét rejlik, erre a menetre közvetlenül rá lehet tekerni GBB kompatibilis, illetve éles M4 válltámaszokat. A normál VMP-1 modell vásárlása esetén ehhez a menethez kapunk egy csatlakozó adaptert, amivel a saját, behajtható válltámaszát fogadja.

A válltámasznál maradva, véleményem szerint a Vorsk által kínált válltámasz minden szempontból hatalmas előrelépés a ropivékony MP9 tushoz képest. A tuszsanér egy vaskos fémdarab, nincs többé műanyagba fúrt rögzítőcsavar, nincs lötyögés, mint amit az MP9-en tapasztalni lehet. Szélesebb felülete van és jobb érzés vállhoz támasztani. Az egyetlen dolog, ami nem annyira tetszik benne, az a forgása – úgy tervezték, hogy a felhasználó kezéhez igazodva, jobbra-balra el tudjon fordulni körülbelül 20 fokot. Számomra inkább zavaró, egészen kicsi erővel elkezd elfordulni az ember kezében. Ennek ellenére megszokható.

A felhúzókar az AR-15 platform megoldására hasonlít, és nagyon komoly szinten meg lett erősítve. A zárkerettel érintkező rúd alumínium öntvényből készült, ehhez a rúdhoz egy oldalra nyúló acélkarom csatlakozik. Ennek a karomnak az a feladata, hogy a felhúzókar normál pozíciójában beakadjon egy, a tokozáson lévő nyílásba, és megakadályozza, hogy lövés közben hátracsússzon a kar. A fénygyűjtős nyílt irányzékok jól néznek ki, ellenben olyan alacsonyan vannak, hogy válltámasz használatával nem lehet rajtuk átlátni. Csakis behajtott, leszerelt válltámasz mellett van hasznuk.

A külső cső alumínium ötvözetből készült, végére 14 mm-es balos („CCW”) menetet fúrtak. A válltámasz és a variálható sínek mellett még ez a külső cső az, ami valós műszaki előrelépést hoz az MP9-hez képest. A menetnek köszönhetően ugyanis akármilyen 14 mm menetes kiegészítőt adapter nélkül tudunk felhelyezni a fegyverre, többek között tracer egységet is, amely az utóbbi években több CQB pályán és éjszakai játékon kötelező felszereléssé vált. Ironikus módon a Vorks az így szabványosított menetes csőhöz ad egy egyedi csőszájfék/lángrejtő alkatrészt, aminek egyetlen célja, hogy a Vorks saját gyorscsatlakozós hangtompító-imitációját fel tudjuk helyezni. Véleményem szerint ez a csőszájfék kifejezetten igénytelen mind anyaghasználat, mind festés szempontjából, részemről gyorsan le is vettem és saját tracer egységet raktam fel.

Itt az idő, hogy felnyissuk a VMP-1-et és megnézzük, mi van belül. Egy rögzítőcsavar eltávolítása (és a rugóvezető végének betolása) után a tokfelső viszonylag könnyedén lejön és láthatóvá válnak a belső alkatrészek. A külső csövet egy többrészes rögzítőbilincs-rendszer fogja, a zárkeretet pedig a külső cső, valamint egy pár terelősín tartja a helyén. Egy viszonylag bonyolult és túlgondolt rendszerről van szó, persze ez nem a Vorsk hibája – a belseje ugyanis egy az egyben egy KSC MP9. Sok alkatrész nem csak, hogy ugyanolyan méretekkel rendelkezik, de anyagában és felületkezelésében is ugyanaz. Olyannyira hasonlítanak az alkatrészek, hogy már-már azt hiszem, jó részüket közvetlenül a KSC szolgáltatta. Ellenkező esetben a Vorsk elképesztően precíz munkával másolt mindent.

Áttérve az anyaghasználatra, sajnos belül a spiáter dominál, amit sem tartóssági, sem esztétikai szempontból nem tartok jónak. Jó hír azonban, hogy a kompatibilitásnak köszönhetően már a piacra kerülés pillanatában egy csomó utángyártott alkatrész kapható hozzá, amit eredetileg a KSC-be szántak. A cikk megírásának idején már többen sikeresen építettek be VMP-jükbe zárkeretet, dugattyút, nózit, és alkatrészeket az elsütőszerkezetben.

A spiáter mellett találunk acél alkatrészeket is szép számmal, ide tartozik a zárakasztó, a rugóvezető, az elsütődoboz, az ütőszeg, a lövésemelő, néhány kisebb, konkrét megnevezés nélküli darab, plusz természetesen az összes csavar, rugó és csapszeg.

Az MP9-el összehasonlítva nincs olyan alkatrész, amit másik anyagból csináltak volna, pedig itt lett volna az alkalom megerősíteni a belső részt is. Maradt a gyakran törő, gyenge spiáter sorozatlövés-emelő (a híres 153-as számú alkatrész), és maradt a zár mélyére száműzött, bajos nózirugó, amit szinte minden játék után érdemes ellenőrizni. Nagyon szívesen megnéztem volna például egy fejlesztett zárkeretet, ahol könnyebben – például
hernyócsavarokkal – lehet rögzíteni a dugattyút, a mostani csapszeges megoldás helyett, ami kifejezetten bosszantó és időigényes szerelést eredményez.

Bár sokan reménykedtek benne, a hop-up rendszert mégsem sikerült VSR kompatibilissé tenni. Ugyanaz a fura, egyedi csapágygolyós megoldás látható itt is, mint az MP9-nél (és a többi KSC modellnél). Cserélni, pótolni, fejleszteni nehéz lesz, mivel erre a hop-up rendszerre csak elvétve kapni alkatrészt. Utángyártott opciók nem nagyon léteznek, és a létező megoldások is a kétrészes MP9 külső csőhöz készültek – ebben az esetben azonban fel kellene adni a 14 mm-es menetet. Kicsit csalódás számomra, mivel a VSR csöveket és gumikat egyszerűbben lehet variálni, ha az ember kísérletezne a torkolati energiával és a lőtávval.

A (körülbelül 130 mm hosszúságú, menetes véggel ellátott) belső csövet több helyen megfaragták, hogy csak egy szögből tudjon belemenni a külső csőbe, és ne lötyögjön. Habár így a cső és a hop up kamra elvileg tökéletesen középen megy bele, ennek ellenére a lenyomó mégsem egyenesen áll, kissé balra lóg a gumin lévő dudor. Gond nélkül tekeri a 0,36 grammos BB-t is, lőtávja és pontossága a méretéhez képest teljesen elfogadható, egész szépen lő… csak épp az előbb említett féloldalasság miatt 40 méteren túl balra csavarja a lövedéket. Mivel ez egy kompakt, kifejezetten szobatakarításra tervezett géppisztoly, ezért úgy gondolom, hogy ez megbocsátható, és a lőtáv megfelel a kategória követelményeinek.

25 Celsius fokban, 130 PSI nyomású palackozott gázzal, 0,32 grammos BB-vel épp 1,5 Joule torkolati energia alatt lő. Meglepően stabil, lövések között 2-3 FPS-nél több eltérés nem nagyon volt, sőt előfordult, hogy 4-5 lövésen át ugyanazt az értéket mértem, pár tized vagy csak egy FPS különbséggel. Gázfelhasználása, gáztakarékossága teljesen jó, egyeslövés üzemmódban 2 teljes tárat probléma nélkül ellő és még utána sem áll le.
Dobozból kivéve a zárkeret száraz, ellenben az elsütőszerkezetet eláztatták egy sűrű kenőanyaggal, ami nem segít. Ezzel párhuzamosan az elsütőbillentyű túl erősen súrolta az őt körülvevő tokalsót, ami miatt rendszeresen megakadt és nem volt képes saját erőből visszatérni a kezdőpontra. Ujjal kellett rásegíteni, hogy előretoljuk és leadhassuk a következő lövést. Ezt a problémát úgy orvosoltam, hogy a komplett elsütőbillentyűt kiszedtem a helyéről, és az oldalakból csiszolópapírral lecsiszoltam egy kis anyagot. Ezek után a billentyű mindig sikeresen helyére siklott és elmúlt a probléma.

A tárakról semmi érdekeset nem tudok elmondani – elfogadható minőségűek, a felületkezelésük egy kicsit puritán, viszont jár hozzájuk egy stílusos műanyag védőtok, ami megvédi őket. Körülbelül 45-48 (hivatalosan 48) BB fér beléjük, ami CQB környezetben, mérsékelt használat mellett egészen sokáig kitart. Tartálya nagy, sok gázt képes fogadni. Tapasztalataim alapján érdemes a BB-csatorna belső felületét finomra csiszolni, a benne lévő koszt (és festést) alaposan kitarítani, különben kicsit akadozik a BB adagolása. Itt jegyezném meg, hogy a belsejét általánosságban is érdemes gyakran takarítani, különben hamar akadozni kezd.

Összegzésül, ha tetszenek a kompakt, CQB-orientált géppisztolyok és azok közétartozol, akiknek bejön a Vorsk VMP-1 kinézete, akkor kötelező darab. Jó választás CQB igáslónak vagy másodlagos fegyvernek is. Az ár-érték aránya jó, az alkatrész-ellátottsága pedig kiváló a kompatibilitás miatt. Nem törhetetlen, ahogy az „eredeti” sem volt az. Kár, hogy a belsejét egyáltalán nem is próbálták meg kijavítani. Ennek ellenére A Vorsk VMP-1
platform egy szerethető géppisztoly marad.

Szöveg: Yssomru
Képek: Yssomru