A GHK KAC PDW egy régebbi kor lassan elfeledett mesterműve, amely szerintem a GBBR világ mai állapotának egy lényeges pontja, mondhatni annak mérföldköve. A GHK KAC PDW volt az első igazi sikere a taiwani cégnek, amely méltatlanul került a gyártó részéről feledésbe és elhanyagolásra. Habár az utód, GHK G5, szintén sikeres; mégis a PDW hagy mélyebb nyomot az emberben, nem ok nélkül.

A PDW nem csak azért mérföldkő, mert a GHK első megbízható replikája, hanem a működése, hidegtűrése, játékélménye 2011-ben egyedülálló volt. Akkoriban a GBBR-ek megbízhatósága és működése rendesen a mai színvonal alatt volt. Szerintem sokan ezt a 2008-2013 közötti időszakot tartják a szemük előtt. Abban a korszakban, amikor még a kezdetleges WE GBBR-ek és állandó gyerekbetegségekkel küzdő WA M4 voltak a piacon - ezzel tartós rossz megítélést adva a GBBR-ek világának. Habár a 2011-es PDW is egy félállomás volt, amely a 2012-es verziótól vált szinte tökéletessé, majd a 2013-as verzióban véglegesség – egyben ezzel a szériával ürítette ki a GHK az alkatrész raktárkészletét, köszönhetően a licenszelős öldöklésnek, amely szerintem a sportot a mai napig hátráltatja.

A replika csomagolása meglehetősen puritán. Kartondoboz, benne kartonlapokból formára vágott térkitöltővel. QC pass pecsét biztató, akkoriban a GHK minősége ténylegesen a csúcsot jelentette, nem jellemzően a mostani ingadozó minőséget. Tartalma maga a replika, egy tár, egy borzalmas minőségű gyorstöltő, használati utasítás.

Maga a replika hihetetlenül kompakt, illetve szinte zavaróan könnyű. 2kg körüli üres súlya ellenére borzalmasan masszív, főleg a 2012 utáni verziók, amelyek külső cső lötyögését is kijavították egy gumi darab segítségével.

Javarészt alu külső néhol tartalmaz acél elemeket is – gázblokk, kezelőszervek, csavarok -, de sajnos ezt nem vitték túlzásba. Magam részéről egy acél külső csőnek nagyon örültem volna.

A test kidolgozása szép, a feliratok ezen a verzión gravirtűvel készültek, de voltak felirat nélküli (2012-es verziók egy része) vagy lézerrel gravírozott kiadások is (KAC PDW és Umarex Elite Force kiadás).

A külső cső kidolgozása kiemelkedően szép, ahogy az egész tokfelső kidolgozása gyönyörű – véleményem szerint az összkép messze felülmúlja a VFC AEG verzióját. Alapos és részletgazdag maga a replika, például a gázdugattyú rész elemei mozognak, sőt a működésben is részt vesznek – jellegzetes csörömpölő hangjukkal emelik az élményt.

A testtel kapcsolatban egy lényeges hiba van, a tuszsanérok apró mérete. Ha az abban található csavar túl van húzva, feszül a zsanér, hidegben hajlamos letörni, ezzel a tust hagyjuk el.

Ami nagyon meglepő, hogy a kompenzátor esetén is figyeltek a részletekre. Szétszedhető és az élesre jellemző könnyen hangolható rendszer állítási lehetőségét is megvalósították. Az apró furat pedig az eredeti kalibera miatt még autentikus is – 6x35 kaliber miatt.

Összességében a maga 295$ árával sokak számára követendő példa lehetne ez az összkép. Sokan nem is értik miért mondom mindig azt, hogy már a GHK G5 is egy erős visszafejlődés része - inkább gazdaságilag helyes döntés a GHK részéről hiszen a G5 többnyire műanyag külsejével azonos áron vásárolható a mai napig.

A kezelőszervek terén a tárkioldó jól használható, habár annak rugója gyenge. Egy idő után gyengülni is fog, ami miatt a tárat nem tartja stabilan – ezt a rugó cseréjével gyorsan és könnyen lehet javítani. A tűzváltókar nagyon kényelmes, teljesen kétkezes – nekem idővel a csavarja állandóan kilazult, erre figyelni kell.

A felhúzókar az M4-ekhez hasonló, de némileg rövidebb. A rugóvezető ennek végén, keresztül haladva kapcsolódik a zárkerethez. Akasztója acélból készült.

Az elsütőszerkezet szinte örökéletű, egyedül a kakasrugó adhatja meg magát. Nem láttam sehol eltört kakast, seart vagy egyebet, mint a mostani G5-korszakban, ez erősen elgondolkodtató. Aki tartott kezében G5-öst az ismeri a rá jellemző puha, hosszú úton járó és egyébként borzalmas sütést. A zárkeret és nózi teljesen azonos a G5-tel. Pici, mégis súlyos, nagy visszarúgást ad használat közben. Ami a PDW esetén extra, a gazdugattyúk belógnak a tokba, a zárkeret először ezeket üti meg, előre a frontsetbe, majd csapódik vissza a toknak és üti meg újból a zárkeretet is. Ez borzalmasan hangos, jellegzetes csörömpölő hangot ad. Ha egyszer lősz vele, az egész pálya (!!!) tudja hol vagy. Az épület külön mese, nem ritkán a használat mellőzését kérik - nem túlzok egy percig se a sokadik szétugró baráti raj látványát átélve és megmosolyogva.

Maga a nózi dupla o-gyűrűs, amelyből a hátsó tömít és az első egyfajta bufferként működik. Az első o-gyűrűt kellett 5 év után két alkalommal cserélni, mert a nózit megállító műanyag alkatrészek eldeformálták és akadt miatt a nózi. Maga a nózi könnyen átalakító állíthatóra egy csavar és némi epoxy hozzáadásával, töltési és adogatási hibát jól birja a bőven túlméretezett és masszív alkatrész.

Az első, 2011-es, verzió hopupja fix beállítású. Őszintén szólva egy vacak, majd 2013-tól csavar segítségével állítható - FG Airsoft érdeme, amit a GHK ügyesen átvett. Maga a fix hoppos verión egy végteletenitett, zárt gumiszalag nyomja be a furatos gumihengert. Nagyjából 0,23-as BB-nek megfelelő hopup hatást adva. Maradjunk annyiban, érdemes állítható verzióra átalakítani és így hernyócsavarral a hopup felett lehet állítani a tokon belül. Maga a hopup rendszer nagyon egyszerű, nagyjából csővel és mindennel együttesen 8 alkatrészből áll. A pontossága méretéhez képest elfogadható, inkább az épületbe való, mégis terepen az átlaggal felveszi a versenyt. Én effektív 40 méterig használtam, amely távon belül bármit és bármikor eltaláltam – főleg minőségi hop gumival és nehéz BB-vel. Sajnos a hopup kamrát csőhöz rögzítő elemek könnyen sérülnek, amely után az egész hopup rendszer hibásan és használhatatlan működik a következő javításig. Volt ilyen esetem eddig 3 alkalommal, amelyek elhárítását egy esetben tűzharc közben is 10 percen belül végeztem – KAC PDW egyik nagy előnye a szerelhetősége.

Tárja akkoriban a piac legjobbja volt. Olyannyira hogy a küszködő WA M4-ekbe is új reményt hozott. CO2 opciója pedig hab a tortán. GG tárja még enyhe mínuszban is megbízhatóan működött, ami az utód G5/M4 gen2 tárak érkezésével javult nem is keveset.

A tár talán legjellemzőm árny oldala, hogy a köpeny idővel rozsdásodik és a tárajkak annyira szorosak hogy lehetetlen rendesen betölteni és kitárazni.

Akár elfogadjátok, akár nem, a GHK PDW a GBBR korszak egy kiemelt mérföldköve. Megalapozta a GBBR világ új útját a megbízható, játékélmény alapú használattal. A mai nap ritkaságként tekintünk rá, nulla alkatrész támogatásával, inkább vigyázott kincs(ek) mint használati eszközök manapság. A G5 bizonyos esetben javított utód, amely nem méltatlanul népszerű hiszen még jobb műszakilag, de számomra a KAC PDW után ez a teljesen műanyag külsőből adódó tok repedés kockázata miatt egy olcsó, visszalépésnek tekinthető.

Fényképeket készítette: Batmause
Szöveget írta: Batmause
Kiadás helye és ideje: Budapest, 2022.01.01.