Mindig is tetszett a klasszikus CZ75, habár mára nagyon eljárt felette az idő. Formája süllyesztett szánja miatt nagyon egyedi, amit a fekete és króm tovább "érdekesítette". Sokak számára kifejezetten ronda pisztoly, nekem pont az ellenkezője volt. Összességében egy számomra befejezetlen projektnek tűnik a használat során, ami későbbi modernebb megjelenésű változatokban érte el előbb a használható (SP01), majd a kiváló (P09 széria) és később a tökéletes pisztoly  (Shadow 2) állapotát. 

Alapvetően a KJ égisze alatt jelent meg KP09 néven, amelyet később pár egyedi kiadás követte (ASG, Guarder, stb). Mindegyik megjelenés esetén közös, hogy fém tokos és fém szánas verziók ezek. Egyedül a feliratok milyensége és a festés a fő különbség. Nálam az alap KJ verzió járt - KP 09 néven.

Az első meglepetés abban ért, hogy a pisztoly nem a szokásos fényes, fekete festést kapta. Ez valahol azért bajom, mert ez a típus erről híres, hogy látványosan ronda és fényes a festése - beleértve azt, hogy a króm elemek hatalmas kontrasztot képviselnek a pisztoly alap kinézetével. Itt egy inkább matt, szürkés árnyalatú festést kapott a pisztoly. Ráadásul a festés minősége csapnivalóan rossz. Nagyon hamar, darabokban pattog le a festés, amely miatt pár játék után is agyonhasznált pisztoly benyomását fogja az eszköz kelteni. Ráadásul felirat sehol nincs a pisztolyon, csak a markolaton van egy-egy KJ logó. Talán egyedüli feltűnő jelzés a biztosítónál található piros pöttyöcske lehet, amelyet hogyha látunk, a pisztoly elsüthető állapotban van.

A külső kidolgozása egyébként nagyon példás. Szép és sima felületek vannak mindenhol, viszont felszerelése megjelenésével összefüggésben, eléggé szegényes. Nincs állítható irányzékunk, nincs szereléksín, eléggé egyszerű és puritán az egész szerkezet - igazából egy szolgálati pisztolynak ez lehet előnyt is jelentene.

A kezelőszervek is eléggé puritánok, ezek mind a kötelező szükségest hozzák. A tárkioldó jó helyen található, enyhén lekerekített, nem kétkezes a használhatósága és átszerelni sem lehet az ellenkező oldalra. A szánakasztó viszonylag apró, de bumszli és testes. Sajnos tervezési hibája miatt nem működik stabilan - ugyanis vagy a szán akasztható része vagy maga a szánakasztó kopik ki felváltva és lecsúsznak egymásról. A szétszedéshez ezt az alkatrészt kell eltávolítani, de a szánt csak kis mértékben kell hátratolni - ezt két vonal jelzése mutatja a szán hátsó részén a bal oldalt. A biztosítókar jól eltalált méretében és elhelyezésében is, de használata szintén fapados. Feltolod, hogy a piros jelzés ne látszódjon és onnantól a sütés közben a kakasos elsütőszerkezet semmit nem csinál. Nincs fesztelenítés felhúzott kakas esetén sem.  Itt sincs kétkezes opció, se ellenkező oldalra történő átszerelés lehetősége. Az elsütőbillentyű meglepően vékonyka, ívelt és az azt védő sátorvas szűken fogja közre. Kesztyűben kicsit kényelmetlenül kicsi a hely, de ez egészen szokható. Nagyon nagy úton jár sütése folyamatosan keményedik és a sütési pontot nem nagyon érezni. Az elsütés utáni reset érzés szinte teljesen elhanyagolható, mondhatni nem létező dolog. A kakas felső, ívelt része eléggé kiáll a pisztoly síkjából - így kézzel is könnyen megfeszíthető, amolyan revolveres módban. A hattyú-/hódfarok nagyon érdekes, mert inkább lefelé ível - míg a legtöbb pisztoly esetén felfelé ívet szokhattunk meg. Maga a hódfarok sem kifejezetten nagy, de a szükséges védelmet megadja kezünk számára - talán a szán mélyen ülő, de lapos és apró mérete miatt sincs szükség nagy hódfarokra.

A markolat betét vékonyka, nagyobb marokkal rendelkezőek számára kicsit túlzottan is.  Fényes anyagú műanyag. Textúrázottsága látható, de nem túlzottan hangsúlyos és erős, a fogásban szerintem nem tesz hozzá valami sokat.

Az irányzékok is borzalmasan puritánok, apróak is. Számomra nagyon kényszerirányzék érzésem van. A hátsó irányzékon apró bevágás van, míg az első irányzék is eléggé vékonyka. A használatuk során az irányzékok összerendezése kifejezetten feladat, sötétben mintha nem is lenne. Már félhomályos környezetben sem lehet őket látni, amin a tokkal azonos szinük sem segít egy percet sem. Érdekes módon az első irányzékon a festés egészen tartós, de a hátsóról már az első játékok után rögtön jelentős festék tűnt el. Állítási lehetőség semmi nincsen, a hátsó irányzékból a nézőke nem távolítható el - az egész hátsó irányzék egyben került legyártásra. A későbbi verziókon az irányzékokat lecserélték - CZ75B például már célgömböket használ hátul, míg más CZ75 verziókon függőlleges fehér csíkokat kapott elől és hátul is. Ismét érződik az igénytelen, szolgálati pisztoly érzés - van, keserűen egyszerű.

A szán levétele után tárul elénk a belső, amely itt még szerintem nem annyira tökéletes - mint a későbbi CZ verziók esetén tapasztaljuk. A szán, mint említettem, nagyon érdekes elrendezésű. A viszonylag magas tokban mélyen ül, így a tok teljesen megvezeti azt és a szánon is hangsúlyos és méretes vezetőlécek találhatóak. Ennek köszönhetően a szán mozgása stabil és pontos, viszont használat közben ad némi kényelmetlenséget ez az elrendezés. A szán annyira mélyen ül, hogy nagyon nincs mit megfogni rajta a csőtöltés elvégzése során. A szán elején lévő vékonyítás miatt semmi esély nincs a szánt mozgatni, a hátsó bordák pedig szintén aprók és vékonyak. Az airsoft verzión ez kevésbé zavaró, mert a szánt felhúzni nem igényel különösebb erőfeszítést - a helyretolórugó kifejezetten gyenge, de éppen nem erőtlen.

A szán anyagát tekintve alu-spiáter közötti anyagnak tűnik, amely tervezése által tartós. Viszont egy helyen gyorsan elfogy az anyag, amely a szánakasztó bemarás. Ezen a részen a pisztoly állandó működési problémával fog küzdeni. A szánakasztó bemarást és a szánakasztó hátsó részét állandóan reszelgetni szükséges a tartós működés érdekében - nagyon bosszantó hiba. A nózi hosszúkás, vaskos és masszív. Sérülni és törni nem szokott, ahogy a rugója is kellően erős és jól védett. A hop egység a külső csőben helyezkedik el, amelyeket egy csap tart össze. Némely példányon külső cső törést tapasztaltam, főleg CO2 tár használata esetén. A külső cső egyébként látványos krómozást kapott, amely nem nagyon szokott sérülni vagy karcolódni. A külső csőben taláható hop kamra egészen méretes, a rugóvezető és szánakasztó együttesével stabilan elhelyezett. A rugóvezetőt tartó csap kúpos, a jobb oldali öntvény része. Maga a rugóvezető meglepően apró, gumis csillapítú, teljesen acélból készült darab. A gumi csillapítás szépen ütődik a szán elején, rengeteg erőt elnyelve. Helyretolórugója hosszú, nem kifejezetten erős és éppen nem gyenge kategóriája. A pisztoly gyors tőle, de a mai korban már picit kényelmesnek érződik.

A hop kamra volt az első TDC elven állított hop egységek egyiket, amit szériában tettek airsoft pisztolyba. Megjelenése idejében kiemelkedően jónak számított, amely hatalmas előrelépés volt akkoriban. Sajnos ezt az árnyalta be, hogy nem teljesen Marui szabványú belső csövet, gumit használt. Az állítást a kamra elján található csavarral kézzel vagy laposcsavarhúzóval lehető meg. Nekem .25 BB-t szépen tekerte, .28-hoz már nyári puha volt a gyári gumi és őszi/téli időben felkeményedő gumival már megfelelő lett ehhez a súlyhoz. .30 vagy nehezebb BB-hez már valamilyen módosítás szükséges - többlet lenyomót építeni a lenyomó és gumi közé, vagy gumi/cső módosítása/cseréje szükséges. Érdekes, hogy a gumi nem az eddigi KJ-től megszokott lenyomót kapta, hanem W alakút alkalmaz - talán ezért is volt akkoriban kiemelkedően jó a pontossága és lőtávja, mert van kontakt felület. Minden esetre a hop felett mára eljárt az idő, mivel mára .28-32 súlyú BB-k használata alapvető, ami gyárilag nem érhető el.

A szánban található reteszelő bordák gyorsan kikopnak, érezhető hogy a külső cső jóval erősebb anyagú a szánhoz képest. A BBU kiszerelése során furcsa megoldás, hogy egy laprugót ékelnek be a szán és BBU közé - először ezt kell kihúzni, aztán emelhető ki a BBU. A laprugó nagyszerű védelmet ad a szánnak, hogy a kakas ne verje szét azt. Az elsütésben szerepet vállaló késleltető reteszelések a szán külső élén, a szán anyagából eltávolítva kerültek kialakításra. Ezek a kidolgozások nem nagyon koptak a használat során, az elsütő alkatrészei jól tervezettek és kevés terhelést jelentenek a szán számára.

A tok maga vezető a szánt, ehhez elől és hátul használ vezetőléceket, illetve elől és hátul alkalmaz egy-egy blokkot további megvezetés céljából. Ezek az elemek közösen végzik a dolgukat és azt is nagyon jól. Hátul, az elsütőben meglepően sok az acél alkatrész, ahogy a kakas anyaga is szériánként változik - később a CO2 üzemű típusok hibáit követően acélból készült ez is.

Tárja a tokkal azonos színben került festésre, de érdekes módon sokkal tartósabb - szán lehet a cnc marás miatti hűtőfolyadék zsírja miatt lett borzalmas minőségben festve? Viszont az éleken azonnal kopik a festés, szóval nagyon örülni itt sem kell. Adogatópályája a teljes hossz közepén került szélesítésre, maga az adogatótömb is csak picit emelkedik ki a tár síkjából - ergó tárazni nem kifejezetten kényelmes. Tárajkon keresztül betárazni szintén kényelmetlen, mert a tárajak szintén kissé szűkös lett. 25 BB kapacitása teljesen korrekt, amelyhez kellően elégendő a gáztartály mérete. Számomra a szomorú pont a keresztcsapos gáztartály lezárás volt, amit magam részéről kifejezetten utálok. A megoldás védelmben szóljon, hogy kellően sok anyag van a tártest vége és a csapok helyei között, így az anyag deformációja nem fog gondot okozni - mint mondjuk a P226 vagy M9 típusok esetén. Érezni, hogy a KJ levonta a tanulságokat az előd pisztolyain. A gázkiömlő gumi meglepően magas, viszont a nózi és szán jó tervezésének köszönhetően nem szokott sérülni. További érdekesség, hogy ugyan ezt a tárat használj a CZ75 SP01 Shadow verzió is, de az összes további típus már egy másik fajta tárat használ ismét.

A használat során egy teljesen korrekt visszarúgást, kellemes hangot ad a pisztoly. Hideget jól bírja és CO2 opciója miatt télen-nyáron játszható marad - de a CO2 táran már nagyon nem javaslom 15 fok felett használni. Ha foglalkozol a hop egységgel, nagyon korrekt lőtávot és pontosságot fog hozni neked. Számomra az egyedüli, nagyon keserű szájízt a szánakasztó megoldása hozott, ami sose működött jól és stabilan - ahogy közvetlen utódja is megörökölt. Árát tekintve nem tartom jó vételnek, mert ebben a kategóriában egy M9, 2011 vagy más típus fényévekkel jobb ár/értékben, viszont az egyik legjobb opció lehet old-school keleti-blokkos pisztolynak. Érdekes módon mai napig nem kaptunk olyan keleti-blokkos pisztolyt, ami kompromisszum nélküli élményfegyverként tudnék jellemezni - hozzáteszem: még 2024-ben és sajnos csak élhető keleti-pisztolyok vannak.

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause