A kezdő játékosként nagyon nem vonzottak az orosz fegyverek. Ennek a fő oka az ergonómia teljes vagy részleges hiánya volt - jobb oldali felhúzókar, borzalmasan kialakított tűzváltókar, tárazás körülményessége, stb. Viszont ettől függetlenül érdekes, hogy mégis egy CM.028 (AK-47) került a polcra elsőként, leginkább a V3-as GB megbízhatósága miatt. Később persze elkapott a nyugat szele, váltottam G36-ra, később M4-re és nagyon hosszú idő után váltottam vissza az orosz vonalra - azt is leginkább a csapat unszolására. Az orosz vonalon két fegyver tetszett mindig is, az egyik az AKs74u (Krinkov) és az orosz antilop, a Saiga.

A Saiga egy igazán különleges állatfajta, meglepő módon az oroszoknál sok az átlagostól eltérő növényevő létezik (Saiga, Musk Deer, stb). A Saiga is ugyanennyire különc a fegyverek között. Elsőre olyan, mintha egy AK-103 lenne a kezedben. Majd közelről megtekintve feltűnik a tár formája, majd az előágy és a fegyver számos megerősítése. Bizony! A ruszkik léptek egy beteg gondolatot és az AK-100 családot átformálva létrehoztak egy teljesen automata shotgunt. Ennek airsoft verziója hiábavaló ábrándom volt évekig, amely vágyakozást az Escape from Tarkov nevezetű játék tovább fokozott. Aztán jöttek a hírek, érkezik az első gázos AK a japán gyártó gondozásában, ami egyfajta reménykedést indított el. Aztán az évek alatt olyan hírek reppentek fel, hogy a japánok gázos, öntöltő megoldássala akarják a Saigát megvalósítani. Mondanom sem kell, állt a cerka rendesen, csillogott a szem és előre is sírt a pénztárca.

A megjelenést nagyon vártam. Mint kiderült nagyon limitált darabszámban készültek az első széria példányai, amit ráadásul a COVID tovább nehezített. Ennek az lett a következménye, hogy a típus ára nagyon elszállt és a beszerezhetősége a lehetetlennel vetekedett - Arnold "Hull a pelyhes" című filmjét idézi fel az eset a mai napig. 1,5 évvel a megjelenés után kezdett normalizálódni a helyzet, vettem a bátorságot és segítséget kértem a csehektől, az Anareustól. Végeredményben életem legjobb és a kategória toronymagasan legkülönlegesebb shotgunját kaptam kézhez, amelyhez az Anareus sokat tett hozzá kedvező ajánlatukkal. Érdekes meglepetés, hogy a 2024-es Black Friday egyik top ajánlata volt és szerintem később is az lesz.

Az első észrevétel az volt, hogy a csomagolást a japánok nagyon szépen oldották meg. Gyönyörű grafikával ellátott fekete doboz, hangzatos feliratokkal. Meglepetésemre egy teljesen új családnak megfelelő szériakódot kapott a termék (GBB shotgunként hivatkoznak rá, 01 számmal - tehát lesz több hasonló szörnyeteg is, mint ennek a rövid és sorozat képes SBS verziója). A beltartalom iszonytatóan látványos, érzésre mikor egy luxuskocsiba szállnál be. Hungarocell védelmet fekete szövettel takarják, formásan elrendezett dobozban. A tűzváltókar alá matricát tettek, hogy a karc-fetisiszták se szenvedjenek kárt; vagy a szokásos hopup meglétét jelölő jelzést is megtalálható. Mellé a replikára csődugót tettek, ami nagyjából a Marui védjegyévé vált, senki más nem mellékel ilyen tarotzékot.

Rögtön az első meglepetés, hogy a feliratozás nem egyezik meg az eredetivel. Izmash felirat helyet Marui látható mindenhol - oroszosan Маруи látható. Ez egy olyan részlet, ami hiába nem autentikus, hatalmas poén és kreativitás a japánok részéről. Ugyanezt a kamu-feliratot megtalálni a dobozon, a replikán és tárakon is. Egyéb feliratok továbbra is megtalálhatóak, mint az eredeti kaliberére utalóak (12x76 18,3), tűzelési mód jelölései (S / F), zárkereten található egy szám (183 - jelentése nem kifejezzen ismeretes számomra), tűzváltókar alatt a japánok (Tokyo Marui, Made in Japan) és a forgalmazóra (ASGK) jellemző feliratok találhatóak meg. A replika bal oldalán pedig szériaszám, a fegyver típusa (Saiga-12K), kamu-Marui logó és az éles gyártásához köthető azonosító beütések. Ezen felül a markolaton található egy 33/2 jelölés.

A formavilága elégg egyedi. Látványos a hasonlósága az AK-100 sorozathoz, de több ponton változtatás történt a fegyveren az alap fegyverekhez képest - főleg a shotgun mivolta miatt. A tok a csőfar körül (front trunnion) megerősítést kapott, így a tok jobb oldalán jóval vastagabb. Az előagy is kapott egy plusz merevítést, amelyet igazából kényszerirányzékként és shotgun irányzék rögzítésére is felhasználtak. A tárkioldó is látványosan eltér az AK-tól, de az eleve erősen hasonló - csak sokkal hangsúlyosabb és látványosabb helyre került, cserébe használhatóbb is. A tokfedél és annak rögzítése is picit eltér az AK-tól, leginkább nekem az SVD tokfedelére emlékeztet - háromágú villa ennek az eleje. A rugóvezető pedig a későbbi AK-kon található, külön rögzítőgombos verzió már - ezt főleg a GP-25 gránátvetők miatt kellett az oroszoknak átvariálni tudomásom szerint. Az előagy is nagyban eltér az AK-któl, lekerekített és sokkal formásabb az AK-khoz mérten. Az előagyon egy szíjkarika található, formavilága jobban idézi a vadászoknál található shotgunok és puskák megjelenését. Összességében, sokakat a Saiga formája kifejezetten taszít, nekem pedig pont ez az egyedisége és vonzott.

Mint az összes újabb kiadású Marui replika, ez is teljesen fém ahol fémnek kell lennie. Sajnos pár dologban a japánok kompromisszumot kötöttek. Az első, hogy csak alumínium és spiáter alkatrészek találhatóak meg. A másik, hogy nincs szó szegecselt alkatrészekről, hanem perselyekkel és csavarokkal oldottak meg mindent. Acél alkatrészt tényleg csak elvétve találni - tokfedélen kívül nagyjából minden alu/spiáter. Ennek köszönhetően a fegyver hihetetlenül könnyű, még tárral együttesen is - AEG felhasználók dobnak egy hatalmas hátast ezt megtapasztalva. Mégis az alu/spiáter alkatrészek és a csavarozás ellenére sincs olyan játékfegyver érzésem, mint más típusoknál előfordul.

Az összeszerelési minőség első rangú. Nem lötyög vagy kotyog semmi sem a fegyveren a tokfedélen kívül. Viszont a tokfedél olyan szinten lötyögősre lett tervezve, mint az éles megtapasztalható. Emiatt használat közben kapunk egy erősen csörömpölő, csattogó hangot kapunk. Azt vettem észre a hangja miatt az emberek félnek tőle, mellé pedig a 3BB/lövés effektusa kifejezetten utálatot szül az ellenfél tekintetében - talán ez a legfőbb oka a sok pályáról történő kitiltásnak, de erre később még visszatérek. A másik, hogy a replika hangja annyira jellegzetes, hogy a játékosok gyorsan megtanulják ezt a hangot, felismerik és ehhez mérten mozognak másképp - ezzel egyesek kifejezetten elkezdenek vadászni, míg mások elkerülnek messziről.  Az összeszerelési minőséget egyedül az rontja, hogy rendszeresen lelazulnak a fegyveren a csavarok - amik ugye a perselyek helyett vannak. Akkor lelazulhat az egész előagy, a tustartó konzol vagy az általam legjobban utált dolog a tusa kioldó gombja. A tusa kioldója, ha lelazul, nem lesz teljesen menyomható, ergó épületben a tust nem lehet majd a tok mellé rögzített állásba tenni csak ha a túloldalt meg nem húzom a kar kilogó részét vagy a csavart meg nem húzom jobban - szóval roppant bosszantó hiba.

A külső cső vékony, könnyű és kifejezetten gyenge alumínium. Viszont a szerepét bőven ellátja. Meglepő, hogy a belső csövek hosszúsága jelentősen kisebb, nagyjából a külső csőhöz viszonyítva fele hosszúságúak - ismét alkalmazták a japánok, hogy a belső csövek hossza 1J-nak megfelelően lett kiszámolva. A külső cső enyhén fényesebb, színben passzoló fekete festést kapott. Megmunkálása szép, a tokhoz hasonló érdes felületet kapta. A külső cső végét menettel látták el, amelyen alapból egy menetvédő kupak van egy rögzítést szolgáló o-gyűrű társaságában. Ezt léve lehetséges különböző tartozékokat a külső csőre rögzíteni, mint csőszájfék, fojtás vagy éppen tracer egység. Sajnos EU-ban szinte lehetlen szerezni az 5KU shotgunokra szánt tracer egységének Saiga-menetes verzióját. Így végül a hernyócsavarokat felhasználva szoktam azt rögzíteni nem kevés ragasztószalag kíséretével - funkcióját ellátja, a játékon nem ijesztő látványt kölcsönöz a Saiga számára. Magam részéről azt tapasztaltam, hogy a külső cső hossza feleslegese hosszú, legalábbis a belső csövek rövidsége miatt mindenképpen. Épületben ez a hossz éppen élhető, de tracer egységgel már sok.

A Saiga irányzékai nagyon egyszerűek és puritánok, ahogy az eredetin is. Elől egy réz célzógömb található, míg hátul az előagyat megerősítő merevítés fogható fel hátsó irányzéknak. Az első irányzék fel-leállítható, ehhez mellékelnek is állítást szolgáló szerszámot. Igazából kis ügyességgel állítható egy sima imbuszkulccsal is, ehhez a rögzítőreteszt kell lenyomni és a tárcsát forgatva kintebb vagy bentebb tekerni az egész megerősítést szolgáló rudat.

A tűzváltókar sima AK-kal teljesen egyező, viszont csak safe - semi állásokban rögzíthető. Az átkapcsolása kifejezetten könnyedén történik. Kis erő szükséges a kitérítéséhez és a pozícióba kattintásához, nem érezni stabil és erős pozícióban - de eddigi használatok során sosem mászott el magától. Az elsütőbillentyű nagyon karcsú, formás. Tüzelés közben kifejezetten lágy, puha, reset megtörténtét nagyon enyhén és gyengén érezni. Magam részéről ez inkább egy finom, sportpuskás, pontos sütést idéz fel, ami nem igazán illeszkedik az AK-családhoz. Az elsütés közben nem húzható teljesen a markolatig vissza, közöttük marad nagyjából 1-1,5cm hézag - erre később visszatérek. Az elsütőbillentyű mellett található egy kar, amely az ürítést szolgálja - benyomva az éles verzión kioldható a zárkeret reteszelése, ergó a cső üríthető annak visszahúzása után.

A tárkioldó egy jókora nyelv a tok közepe környékén. Spiáter alkatrész ez is, szép íves formával. Nekem valahogy sokkal jobban bejött, mint a sima AK-kon taláhatóak - például a GHK tárkioldó és sátorvas mindig szétvágja a kezemet a játékok végére. Ami szokatlan, hogy a tárat behelyezni nagyon furcsa szögben kell. Gyakorlatilag a tárat a fegyverrel párhuzamosan elől akasztani szükséges és utána ívesen a tártölcsérbe befordítani. A tártölcsérbe viszont passzosan rögzíti a tárat, érzésre túl kell húzni ahhoz hogy a tárat valóban rögzítse - meg kell szokni, gyakorolni kell. Így az Saiga esetén a tár csere kifejezetten gyakorlást követel, érzéssel kell csinálni a tár gyengesége és sérülékenysége miatt - erről szintén később. A harctéri használhatósága itt azért rendesen sérül érzésem szerint. Erről a fénykép mappában fogsz példát látni.

A replika bal oldalán található infrabakk, amelyet csavarok rögzítenek és nem szegecselt. Ezek lazulását feltétlenül figyelni szükséges a játékok során, ahogy minden más csavart. Maga az infrabakk gyönyörűen kidolgozotott, látványos eleme a fegyvernek - viszont CQB jellegű játékokon nem éreztem szükségét, hogy használjam.

A tusa kioldógombját és a tusát rögzítő kart a tok bal oldalán találhatjuk. Amennyiben van valami az infrabakkon, a tusa behajtás lehetőségét buktuk. Sajnos az AK-nál megszokható hogy a funkció mindig az ergonómia sérülésével jár. :) A jókora gomb és a belső rögzítő retesz is spiáter, ráasádul a külső gombot rögzítőcsavar állandóan lelazul. Ha a csavar lelazul, a gomb beakad a tokba, befeszül amikor a tusát rögzítenénk. Ez CQB során nagyon bosszantó és állandóan jelentkező hiba. A tusa szorosan, lötyögés nélkül rögzül a tokkal párhuzamosan. A tusát kioldani pedig a tusa végén található gomb segítségével lehetséges, könnyedén és gyors módon. A tusában ekkor lehet felfedezni a rejtett rekeszt, amely használhatósága erősen kérdéseket vet fel a részemről - inkább látványelem, mint használható bármi.

A rugóvezető végén egy külön gomb található, ahogy a cikk elején említettem. Ez a gomb szolgálja azt, hogy a rugóvezető véletlenül se oldjon ki magától. Érdekes módon ez a verzió sokkal látványosabb, szebb és használhatóbb - elleben az airsoftos közeget ez az alkatrész frissítés nem érte el.

A tokfedelet eltávolítva lehet látni a zárkeretet, helyretoló egységet. Simán használható a replika tokfedél nélkül, de ekkor bukjuk a jellegzetes fémes csörömpölő hangot. A rugóvezető kétrészes, dupla rugós megoldást használ és egy buffert is kapott. Ráadásul a két rugót összekötő rész egyben egy porvédő is. Maga a rugóvezető pillanatok alatt szétszedhető további részekre. A rugóvezető alján lévő buffer rugó teljesen szabadon van, amely sajnos a zárkeret hátfalát szépen elkezdi szétfaragni. Az említett kopás, feltételezett későbbi sérülés orvoslása miatt kerül beépítésre egy 3D-nyomtatott Federal Concepts buffer. Másik érdekesség, hogy a rugóvezető egy kissé gyenge rúgót kapott. Nekem jelenleg 160%-os rugó került bele, ami éppen gyorsabb mint szükséges lenne, de igazából egy 130%-os rugó bőven elég lenne - de érezhetően kell a jobb rugó.

A zárkeretet kiszerelve egy látványos kis csomagot kapunk. Meglepő módon a zárkeretben található nózi teljesen másképpen néz ki és működik a megszokotthoz képest. Egy méretes, öblös és kialakítását tekintve fél-nózi található a zárkeretben. Hatalmas szelep található benne, ahogy a nózi hengerűrtartalma is brutálisan hatalmas. A lövések közben egyébként ez a henger méret érezhető, ráadásul a hideget is egyrészt miatt jól viseli a replika. Maga a dugattyúfej egyébként ventillált, o-gyűrűt kapott. A tokban található a nózi másik fele, egy spéci tripla-nózi amely a rugós shotgunokhoz és az előző gázos Marui shotgunokhoz hasonló. A zárkeret további része a gázdugattyú imitációja, amelyet egy csavar rögzít. Szokatlan formája van, egyébként nagyon látványos elem a fegyveren - nagyon kívülről nem látható sajnos.

Az elsütő teljesen spiáter, az MWS-ekhez hasonló kialakítású és elrendezésű. Nem valami erős, de az átlagos felhasználást tartósan elviselő a jó méretezése és tervezése miatt. Azt meg kell jegyezni, hogy az elsütő szerkezet alapvetően egyeslövés leadására lett megtervezve, de módosítással lehetésges teljes sorozatot is kicsikarni belőle. Viszont ennek olyan ára lehet, hogy az elsütőbillentyű szokott szétrepedni és a sorozatlövéssel jelentésen nagyobb kockázatot vállalunk a tripla-nózi és hopup egység törése kapcsán. Ami nekem szimpatikus, hogy az elsütő kis terheléssel működtethető. Könnyen felhúzható a kakas, nagy erővel képes a szelepre csapni. Ráadásul ez is ugyanolyan késleltetett reteszelésű elsütő, mint az átlagos/többi.

A hop egység nagyon különleges. Egyrészt azért is, mert egy alapból 3-lövetű, fél-automata gázos shotgunról beszélünk. A hop egység és a zárkeret közötti bakkon egy speciális tripla-nózi található. Ezt a nózit csapágygolyókkal ideiglenese rögzítik, amelyet mindig a zárkeret tol előre a hopra rázárva. Alapvetően két rugó tolja hátra és az említett csapágygolyókkal rögzíti a tripla-nózit. Fontos, hogy a nózi-rugók mindig jó állapotban legyenek, a tripla-nózi megfelelő kenéssel rendelkezzen. Ebbe csatlakozik be a tár, amely tárajka is rendkívül bonyolult, szokatlan és sérülékeny pontja a fegyvernek. Gyakorlatilag 1,5-2 év eltete után kaptunk utángyártott, méregdrága nyomtatott vagy feleslegesen erős CNC-alumínium csere alkatrészeket. De például hop kamra mai napig nem kapható és a fegyver ezen részei is csak részlegesen beszerezhetőek.

Maga a hop egység a TM shotgun család hop gumijait használja. Azonos a rugós és a gázos shotgunok gumijával, amelyet beszerezni szintén szép kihívás. A hop gyárilag brutálisan úszik a szilikonolajban, tisztítása nagy óvatossággal és körültekintéssel érdemes elvégezni. A belső cső igénytelen, sima alumínium (mint előzően említve lett) a külső csőhöz képest fele hosszúságú. Csere belső cső és hop gumi jelentős költség, ha éppen tuningra hajtod a fejedet, illetve azt is érdemes megjegyezni hogy teljes hosszúságú belső cső esetén a csőtorkolati energia szépen elszáll. Ráadásul tuning hop gumi jelenleg kb csak japánból beszerezhető, belső cső még a könyebb kihívás - habár szükségessége a tapasztalatok szerint erősen kérdőjeles. A hop egység teljesen fix beállítású, nagyjából 0.25-0.28 BB súlyok között javaslom használni és ezekből pici tapasztalattal, ballisztikát kihasználva ívelgetni. A BB-ket szépen csoportban küldi ki, lőtávja CQB-re tökéletes és terepen nagyjából 30-40 méterre korlátozott. Kis tuning és gyakorlás esetén kihozható belőle jobb is, például hop gumi szép költségvállalása mellett.

A tár méretes kocka, a belsőt egy műanyag köpeny takarja. Érdekessége az egész tárnak, hogy tárköpeny tetején található egy gomb benyomása után a tár belseje kivehető a köpenyből. Ekkor a tár gerincén egy hőmérséklet jelölő matrica fedezhető fel, amely nagyon hasznos és ötletes megoldás. A tár alapvetően kétrészre osztható szerkezetét tekintve. A hátsó rész a gázos szekció, amely egy alumínium profil keresztcsapos tömítőtömbbel és a tetején egy spiáter/aluszerű felső résszel. A rögzítőcsapok kellően távol kerültek az aluprofil felső felétől, így deformációtól nem tartanék még erősebb gáz használata esetén sem - amúgyis a betöltőszelep túlnyomás védett, vagyis megfelelő túlnyomás esetén leenged automatikusan. A szelep betöltésekor szokásosan sok gáz megy el, mivel tömítés nem található benne. A tár elülső részében találhatóak a lövedékek és az azok kezeléséhez tartozó mechanikát. Az adogatási mechnika eléggé bonyolult, tele van alkatrészekkel és sajnos a tárajak része sérülékeny is. Habár több alkalommal sikerült a tárat leejtenem, szerencsére a tárajak nem sérült - tekintve az alutömb irányába billen a tár ejtéskor és többnyire a tárfenékre esik. A mechanikában van üres-lövés (dryfire) opció is. Ahogy a BB-k kifogynak, a fegyver üresen kattan. A tárat a fegyverbe helyezni a tárahak miatt óvatosan kell csinálni, de ez egészen gyorsan megszokható.

Maga a tár 45 BB kapacitású, amellyel 15 lövést lehet vele leadni. Mivel a lövések során mindig 3-at lövünk el, az ellenfél részéről hamar félelmet kelt. Tekintve, hogy a fegyver GG esetén nyáron simán karcolja a 1.2-1.4J közötti tartományt. Én emiatt nyáron eleve a gyengébb gázzal szoktam hajtani, illetve a kieresztőszelepnek van egy trükkje. A kieresztőszelep nem hagyomáyons elrendezésű, hanem annak teste egy bevágott henger és szerencsére külön alkatrész. Ha a szelepet meglazítod, akkor ezt a vágott hengeres részt el tudod forgatni; vagyis a szelep áteresztőképessége hangolható. Így beállítható bármilyen limitnek megfelelően. Nekem őszi ideg, épületes játékokon piros gázzal erősen 1J közelében volt a replika, teljesen ideális ebből a szempontból.

További újdonság, hogy az SBS megjelenésével egy újabb tárat is kaptunk a japánoktól. Mivel az SBS már teljesen sorozatlövésre is képes, így készült hozzá egy jóval nagyobb méretű, kapacitású tár. Az új tár külsejét tekintve is mocsokosul szép, kapacitása pedig 45 BB-ről megugrik 90 BB-re, vagyis 15 lövés helyett 30 lövést adhatunk le. Ez, tekintve az SBS sorozatképes tudását, már erősen felelmetes tud lenni - habár a méretes 90-es tárakhoz zsebet találni is már nagyobb kihívás lesz.

HPA konverzióval is sokan próbálkoztak, habár nekem ez az opció annyira nem volt szükséges. Egyrészt azért, mert a hideget kifejezetten jól bírja. Szerintem a hideget jobban bírja, mint mikor túlzottan melegben akarjuk használni. Minden esetre, HPA verzióval a nózi törés kockázata drasztikusan megnő. Várhatóan az egyik oka, hogy jóval több lövést adunk le a fegyverrel, másrészt lehet a legprofibb HPA adapter sem tökéletesen méretpontos. A több lövés jobban igénybeveszi a tripla-nózit és annak rugóit, ráadásul biztos vagyok abban hogy a HPA-felhasználás miatt a tűzsebességet is ijesztő módon emelik meg - ezzel is további kockázatokat megnövelve.

Szerencsére a típus támogatása napról napra javul. Mostanra acél elsütő is rendelkezésre áll, így aki később akar sorozat képes konverziót építeni, azt kockázat mentesen megteheti. Külső tekintetében a legnagyobb a választék, egyenesen dömping van ilyen téren. Klasszikus formától az ultramodern lőtéri puska kihozható belőle.

Összességében kapunk egy nagyon egyedi megjelenésű, jelenleg erősen egyeduralkodó fél-automata vagy módosítás után sorozatképes shotgunt. Táras megoldása miatt kényelmesen és hatékonyan lehet használni, amely mellé egyedi hang és épületben félelmetes harctéri hatékonyságot kapunk. Habár nem kapunk teljesen acél külsőt és belső a japánoktól, mégis masszív és jól összerakott replikát kapunk kézhez. Ráadásul ésszel használva a tartóssággal és megbízhatósággal sem lesz gondunk. A játékokon sok mosolyt csal majd az arcodra, sokan megfogják nézni és még többen utálni ezen shotgun csodás képességei miatt.

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause