HU 
EN 
Egykor a harctéren egyeduralkodó a KSC a Marui mellett, a tartós / jó minőségű GBB-k kategóriában. Ha visszaemlékszem a KSC USP szériája annyira elterjedt és népszerű volt, hogy szinte minden játékon felbukkant legalább 3-4 darab. Ez a korszak nekem amúgyis kedves volt (2008-2010), amely a mai napig meghatározza a fegyverekkel kapcsolatos ízélesemet - mai szemmel old-school néven definiálnánk. Ez a cikk ennek állít emléket és mutat be egy mára elavult, de még mindig meglepően tartós és megbízható pisztoly előnyeivel és hibáival együttesen. A KSC javarészt akkoriban nagyon népszerű márka volt érthető okból. Fém szánas, masszív, tartós és meglepően jó képességű pisztolyokat tettek le az asztalra. Különösen igaz ez a KSC USP és M9 szériájára, amely máig ható nyomott hagyot bennem is; aki pedig ilyen pisztollyal rendelkezik az bizony kincsként őrzi hű szolgálóját. Ebben a korban a német hadsereg nagyon népszerű volt a hazai airsoftos közösségben, hiszen használt Bundeswehr ruházat és felszerelés bagó árban volt és ezek mind kifejezetten jól teljesítettek a hazai környezetben - különösen ősszel. Az USP szögleges, masszív formája és műszaki megoldása mindig is vonzott; mondhatni akkoriban irigykedve néztem azon sporttársakat amelyek oldalát egy ilyen gyártmány húzta le - őket a pisztoly, engem a méreg. :)
Először is a piacon a KSC USP szériája brutálisan sok verziót tartalmazott, szinte felsorolni is nehéz. Compact, Standard .45-ös kiadás, Match, P-széria és sorolhatnám. A forma világa és a pisztoly kialakítása szélsőségesen hadi megjelenést kölcsönöz számomra, amelyek mindig is vonzottak - habár sokaknak a formavilág testidegen és az ergonómiával is vannak fenntartásaik. Alapvetően két széria létezik, amelyből a régit a legtöbb helyen NS1 néven ismerik és az újabb kiadást pedig System-7 néven emlegetik. A fő különbség, hogy a régi verzión fém fúvóka és műanyag nózi páros található a szánban, míg a System-7 már a Marui-hoz hasonló megoldást használja. Persze a két verziók között számos különbség van, amiről később teszek inkább említést a műszaki tartalom részletezése során. További különbség, amelyet említeni érdemes, hogy a compact és a standard méretű pisztoly esetén a tárak teljesen eltérőek - nem csak az NS1-S7 különbség, hanem az alap méret adott belső esetén is teljesen különböző.
KSC eseténben már megszokott az a minőség, amely itt is átüt a fényképeken. Az USP esetén is hozzák a méretek nagyon pontos másolását, sokszor szinte már az éles pisztollyal tökéletes a súly/méret pontosság. Másik előnye a KSC-nek, hogy a kidolgozási minőség és anyagfelhasználása példás, a piacon szinte kiemelkedő. Fém szán könnyű, de masszív és tartós. Jól bírja az összes KSC a hideget, kifejezetten gáz-takarékos, korrekt visszarugással és átlagos körüli vagy feletti teljesítmény adnak még évekkel később is. Alkatrész ellátottságuk még fénykorukban sem volt jó, ami mostanra tovább romlott.
Az USP széria esetén a formavilág nagyon egyedi és jellegzetes. A szán szögletes, magas és drabális. Festése nem teljesen fekete, enyhén szürkés árnyalatú - szerintem nagyon szép és jól eltalált árnyalat. A festes tartóssága egészen jó. Nem szokása a festésnek a lepattogás, de a karcokat szépen gyüjtögetik az évek során - szerintem nagyon hozzá ad a látványhoz ez is. Feliratból nagyon sok található a szánon és meglepően nagy részletességgel. Gyártó, típus, kaliber, hatósági és fegyergyár által használt próbajelzések is megtalálhatóak, ahogy a külső cső is látványosan sok feliratot tartalmaz. A szánon és a külső csövön is lézergravír jellegű feliratozás található. A szánon kifejezetten hangsúlyos és látványos az összes felirat, öröm a pisztolyra is ránézni. Akkoriban nagy számnak számított, hogy a hüvelyvonó külön alkatrész volt, ráadásul a japánok vették a fáradtságot ennek is a helyes látványával, vagyis piros jelölő festés található ezen is. A szán hatul borzását természetesen megkapta, amelyek nem csak éles egyenes ferde vonalakból áll, hanem le is lettek kerekítve - jellemzően kiváló minőségben készültek ezek is. A külső cső teljesen műanyag, emiatt a pisztoly csendes, puffogó hangot ad és várhatóan a szép, sima működéshez ez is sokat hozzátesz. A szán enyhén lötyögős a tokon, semmi elviselhetetlen érzésem nincs ezzel kapcsolatban - nem gagyi, játékfegyveres érzés, érezni a maszivitást és tartósságot. Az irányzékok szintén fémből vannak, ráadásul a benne található célgömbök külön műanyagrudból kerültek levágásra és bepréselésre - hatalmas plusz pont. A teszt példányon a hátsó célgömbök picit fel lettek fúrva és foszforfestékből utánoztunk fénygyűjtő irányzékot.
A tok természetesen itt is műanyag. Rengeteg feliratot tartalmaz ez is. Ami nekem a feliratozás esetén különösen tetszik, hogy van gyártói jelölés is, de normál esetben nem látható helyen - a szánakasztó alatt. Szinten borzalmasan pozitív hogy airsoft, 6mm és made in feliratok abszolút vagy nem hangsúlyos helyre kerültek - Maruival ellentétben ASGK logó sincs, vagy úgy kell keresni. A tok műanyagja félfényes fényű, közepesen merev - mondhatnám, enyhén rugalmas. A textúrák nem kifejezetten hangsúlyosak, de jelenlétük érzékelhető. A karcokat, használati nyomokat és sérüléseket gyorsan gyűjti a tok. Különösen pozitív az élessel szinte teljesen egyező betűtípusok mellett az igényesen elkészített sorozatszám - szintén hatalmas látvány elem. A sátorvas nagyon hangsúlyos és nem csak látványra értem. Hatalmas méretű, elsütőbillentyűtől távoli keretet képez, ami zavaróan hatalmas és kesztyűben történő használat esetén praktikus. Itt is feltűnik, hogy a németek általában szépeséget a funkcionalitás mentén szokták feláldozni. A sátorvas mindig útban van, fogásban is kényelmetlen, viszont így kesztyűben az ujjunk mindig kényelmesen és jól elfér. A markolat méretes, kifejezetten nagy marok javasolt még a kompakt verzióhoz is - érződik hogy német tenyérbe (is) tervezték. Nincs cserélhető markolatpanel, ami akkorban abszolút nem volt szempont - ezért is jött a későbbi utódok esetén pár frissítés például a HK45 személyében.
Kezelőszervek is kicsit szokatlanok, mivel egyes elemek túlméretesek, míg más kezelőszervek túlzottan kicsik. A szánakasztó hatalmas és rendkívüli módon hangsúlyos helyen van. Széles, hosszú és a tok síkjából nagyon kiálló. Könnyen hozzáférhető, szétszedés során a szánt sem kell teljesen, csak részlegesen hátrahúzni az eltávolítás és a részleges szétszerelés céljából. A szánt megakasztó része is túlméretezett, nem szokása a deformáció, ahogyan a szán bemarása is hosszútávon tartós és könnyen reszeléssel javítható. A fesztelenítő- és biztosítókar hasonlóan méretes. Rendelkezik egy beállítási síkkal - fehér vonal -, amelyről egyértelműen látjuk milyen állásba került. A karon S - F jelölések egyértelműen adják hogy tűzkész vagy biztosított állásban van. Teljesen lenyomva kioldja a kakast, visszaengedve pedig feszteleníti azt. Érezni ezen a működésen hogy ténylegesen hadipisztolynak szánták. A hangsúlyos elhelyezése kiált azért, hogy állandóan fesztelenítve és safe állásban tegyük el mikor nincs dolgunk a pisztollyal - erről még később kicsit értekezek a használat közbeni tapaszalatokkal együttesen. Egyébként a fotókon is jól látható, hogy a safe állás esetén nagyon eltérő és figyelemfelhívó szögben áll a karocska. A tárkioldó viszont magam részéről borzalmasnak tartom. Az előny, hogy jól védett helyen van és teljesen kétkezes. Viszont hatalmas hátránya, hogy a működtetése körülményes. Nem érezni a mozdulatot, hogy mikor és hogyan van kioldva. A tárat sem érzem úgy, hogy stabilan tartja - pedig ez nem igaz. A tárkioldó használata közben a célratartást is zavarja a működtetése. Az elsütőbillentyű a sátorvashoz képest nem középponton van, ami kesztyűben használat során nagy előny. Könnyen és jól hozzáférhető, meglepően ívelt ez az kezelőelem. Használatáról később, külön fogok részletezni.
A pisztoly belsejét megcsodálni a szánakasztó kiszeredésével és a szán-tok egymásról lecsúsztásával lehetséges. Mint említettem, a szán leszerelése kifejezetten könnyedén és jól megcsinálták. A szánakasztó tengelye kellően kilóg a tok túl oldalán, hogy kinyomható legyen és a szánakasztó túlméretessége miatt könnyedén kivehető ha már a másik oldalról megtoltuk. A szánon lévő kivágás is hangsúlyos. Nos a szán és annak belsősége kifejezetten látványos és tartós. A sok éves tapasztalatok szerint sem volt lényeges probléma az NS1 verziójú KSC USP-kkel, az újabb System-7 verziók még egy lapáttal rátettek az most is megtapasztalt tartósság és megbízhatóság mércéjére. A szánban egy öntvény dugattyúház található, amely súlya rendkívül alacsony miközben az öntvény tartósság a megfelelő tervezéseknek köszönhetően is tartós - elsütő felépítése, rugó erők is kedvezőek. A BBU a hátsó irányba tekercs csavarral és két rögzítő szárnnyal rögzül a szánban. Kiszedni sem feltétlenül nehéz, de a rögzítőszárnyakra érdemes vigyázni a törés veszélye miatt. A benne található nózi nagyon különleges, az egykori Western Arms rendszereket idézi némi sajátos megoldással.
Az elv az, hogy egy előre-hátramozgatott fúvóka található a BBU-ban. A fúvókában pedig a BB által működtetett szelep található - bizony, üres cső esetén csak blowback irányba megy gáz. Ha a fúvókában lévő szelepet a bármi hátra tolja, akkor a fúvóka olyan pozicióba kerül, hogy a gáz kizárólag a fúvókán keresztül a csőtorkolat felé ürül. Ha a fúvókát hátra toló akadály eltávolításra kerül - értsd, a BB-t a hopupon keresztül áttolta a gáz -, a szelep lezár és a gáz csak hátra, a dugattyú irányába tud haladni. Elkezdni a szánt hátralökni és megkezdődik a kakas / elsütő újraélesítése, a gázáramlás megszakítása, majd a szán a helyretolóegységnek köszönhetően öntöltést végez és vár a következő lövés kiváltására. A fúvóka rendszer körül található nózi pedig késleltetve mozog a szánnal, amelyet a BBU-ban található két fülekkel ellátott rugó húzza vissza. Nos ezek a rugók alul méretesek, nagyon vékony anyagból készülnek és ennek köszönhetően sérülékenyek. Mivel a tartócsapokon mozognak, csúszkálnak jobbra-balra amely deformáció esélyét növeli. Nos az első dolgom szinte mindig ezen rugók ragasztóval történő rögzítése, ami a rugók élettartama szempontjából hatalmas kockázat kiküszöbölése. Érdemes a rugókat is cserélni időszakosan, mert ha bármely is megszakad vagy sérül azt a nózi sérülése fogja követni egyéb adogatási vagy működési hiba esetén. Hiába, a nózi megvezetőszárnyai jól tervezettek és pontosan, finoman mozog a BBU-ban, egy oldali rugó elégetelen mozgást fog végezni. Nem csak azért, mert nincs kellő rugóerő, hanem a nózit egyoldalról visszahúzva ferdén mozog, képes beakadni. A következő gond, hogy a nózi nyakát a tárajak rendszesen érinti, ahol mindig megkezdődik egy deformáció - amely szerencsére legtöbbször esztétikai hibát okoz és ritkán okoz működési hibát. Az NS1 rendszer esetén o-gyűrűk találhatóak a dugattyúkon, illetve a fúvóka belsejében is. Ezek öregedése a nózi belsejében helyes kenőanyag (filmréteg) esetén lassan kopnak.
A rugóvezető a külső csőbe, tokba és a szánakasztóba is illesztve van. NS1 rendszer esetén huzalanyagú a felhasznált rugó, míg a későbbi rugóvezetők lemez/szalag anyagból készülnek. Azon KSC USP-k, amelyek huzal alapanyagból készült rugóvezetőt kaptak, sokkal jobban működnek. Ezen anyag sokkal erősebb, jobb rugóerőt ad és ezek által pattogósabb, jobb működést hoz magával. A rugóvezetőt egyébként könnyű a külső csőbe illeszteni, összeszerelés során sem gyakori hogy nem megy a helyére.
A külső csőben található hopup rendszer nagyon egyedi. A KSC egyik védjegye ez az elrendezés és működési forma. Egyik jellegzetessége, hogy a többi gyártótól eltérően nagyon vékonyfalú, jellegzetes bevonatolással készült belső csövet használ. Ezek a belső csövek kifejezetten tartósak és jól elkészítettek. A belső cső ablak mérete a Marui standardtól teljesen eltérő ablak méretet használ - rövidebb, keskenyebb -, illetve a belső cső hopup egységben rögzítése is zégergyűrűvel történik. A felhasznált hopup gumi hosszúkás, vége tölcsérszerűen nagy nyílást használ. Öregedés esetén is kellően tartós a hop up gumi, de cseréje nehéz vagy mostanra lassan lehetetlen beszerezhetősége miatt körülményes. A tartóssága és cserére érett állapota tapasztalattal ránézésre vagy tapintásra érezhető. Amikor a gumi picit kifényesedik, szilikontól feldagad és kipuhul, akkor kell cserélni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy új korában 2 súllyal könnyebb BB tekerése alá csökken a gumi ereje, akkor érdemes cserélni.
A hopup rendszer nagyon érdekes megoldás, ahogy már említettem. Tárcsás megoldásának köszönhetően a szán szétszerelése nélkül állítható. Adnak hozzá egy kulcsot is, amellyel állítható. Szerszám nélkül körömmel vagy lapos csavarhúzóval is állítható egyébként. A belső csövet belülről egy rugó tol visszafelé, illetve alulról egy csapon keresztül egy másik felfelé. A kamra a belső csőre egy zégerrel is rögzítve van, amely az állítómechanika/tárcsa előtt található. Az egész hop kamrát pedig egy csap tart a külső csőben. A tárcsa műanyagból készült, amelyre elől egy patkószerű forma alkatrész illesztenek fel. Ezaz alkatrész adja meg a minimális és maximális állítási pontot, illetve adja a racsniszerű kattógó érzésű állítási érzést. A kamra állítása során egyértelműen érezni, hogy az állítás folyamatban van, megtörtént. A gumi tetején van egy félgömbszerű furat, amelybe egy apró csapágygolyót tesznek. Ez a csapágygolyó érintkezik az állítótárcsa kialakított bemarásával, ami szépen ívélt és a folytonossága is egészen jó. Viszont a beállítási tartomány nem túlzottan nagy. Új gumi esetén meglepően nehéz BB-vel kell etetni a pisztolyt - nem ritka esetén 0.30 felett, ami akkoriban kifejezetten meglepő eredmény volt. A használt BB súly esetén a csapágygolyó méretével lehetett játszani, hogy milyen BB súly tartományban akarjuk a hopupot használni. Nekem ez a hopup rendszer tetszetős a kifejezetten kicsi helyigényével, de a Marui elrendezéshez hasonlítva nincs olyan hatékony. Nem véletlen, hogy később a Maple Leaf és aztán a VFC teljesen áttervezte hajtogatott lemezes megoldásra. Nem azt mondom, hogy rossz a hopup rendszer, de szerintem többet is ki lehetett volna hozni a rendszerből. Ami viszont pozitív, hogy az adogatási hibák esélye és száma alacsony. Ez annak is köszönhető, hogy a tár jó helyen található, a BB-t gyakorlatilag majdnem a csővel egyvonalban csak előre kell tolni a nózinak.
Az elsütő egy másik előnye, illetve bizonyos szempontból hátrány a KSC USP szériának. A gyártóra jellemző, hogy majdnem teljesen acél alkatrészekből áll minden. Az elsütő kialakításából adódóan nagyon bonyolult, szétszerelése kifejezetten magas szerelési tapasztaltot követel. Az alkatrészeket csak bizonyos sorrendben és szögben lehet kivenni - gyakorlatot követel. Ráadásul a kiszerelés során könnyű eltörni a biztosítókart megvezető perselyet, ami vékony és gyenge spiáter jellegű alkatrész. A biztosítókar a legtöbb USP-n eleve nem működik megfelelően. A kakas nem kifejezetten erős kakasrugót használ, a felhúzásához nem kell hatalmas erő. Ez a kopást csökkenti, a működés simább érzést ad. Maga az elsütő DA (double action) működésű, de nem teljesen jól implementálták a megoldást. Az elve az, hogy a lövést ki lehet váltani csak elsütőbillentyű által, a kakast felhúzva és csőretöltés végzése után is. A DA elsütés hátránya, hogy a sütési pont nem hangsúlyos, az elsütőbillentyű hosszan és változó keménységgel jár. A kakas megfeszítése után a sütési hossz jelentősen rövidül, de viszonylag puha és határozatlan marad. Hadipisztoly jellege miatt én az ilyen pisztolyok esetén a kemény és reszelős sütést preferálom, de ez erősen szubjektív - ahogy a legtöbb bemutató is. Viszont, az elsütőrudazat és maga az elsütőbillentyű is gyenge pont. Az elsütőrudazatot egy csapon keresztül egy rugó tol megfelelő pozícióba, amely csap néha szeret kikopni és beakadni az elsütőház és rúd közé. Az elsütőrúd kopás nem lényeges, tartóssága bőven jónak és kivállónak mondható. Viszont az elsütőbillentyű törésre hajlamos, főleg véletlen safe állás esetén könnyű eltörni - nagyon könnyű. Persze csere darab beszerzése nem hogy most, még akkor is nehézkes volt. További megjegyzés, hogy a KSC is ütőszeg-reteszelt elsütést használ. Elcsettintés után DA sütési módban a reteszt semmi nem oldja ki, így a lövés nem váltható ki - ez egy zavaró, de élhető hiba. Maga az ütőszeg-retesz bal oldalt található, egy darabból készült. A bumszlija, amelyet a BBU mozgat nem csapágyat tartalmaz, amellyel a BBU tartóssága és az elsütő működése sokkal finomabb lenne - sose értettem hogy csapágyas tuning verzió miért nem készült sosem a típushoz. Az elsütő jobb oldalán lévő lemeztárgy, ami a safe állásért is felelős alkatrész elé gyorsan kopik. A safe működéséért felelős, szintén lemez tárgy acél, működése sajnos nem mindig megfelelő - ahogy már említve volt előbb a safe hibája esetén.
A tár is inkább idézi az említett Western Arms pisztolyait, a Maruitól nagyban eltérő és különböző. Az első szembeötlő különbség, hogy a tárajak teljesen fém. Magasn felívelő, széles és a BB-ket két sorban tartó. A betöltés és a kitöltés is könnyedén megy. Fém anyaga miatt a leejtés szerintem nagyobb kockázatot jelent, hidegben ridegebb lesz az anyag. Egyébként olyan jó anyagot választott a KSC, hogy az ejtést is kifejezetten jól viseli a tárajak. A tárajakban található gázkiömlő gumi is hatalmas, méretes és meredek szögben találkozik a nózival. Kieresztőszelep viszonylag apró, egyébként KSC esetén univerzális - bármely KSC pisztolyban azonos. A szelep szépen dolgozik, tömítései hosszútávon tartósak még homokban eláztatott tár esetén is. A betöltőszelep apró, sűrű menetes és nehezen beszerezhető szintén. Általában a betöltőszelep szépen dolgozik, jobban mint a Marui azonos szelepei.
A tártesten méretes, megerősítéssel együttes bemarás van a tárakasztónak. Maga a tárakasztó sérülékeny, apró villaszerűen megtervezett. A tárfenék műanyag, ejtést jól viselő. A tártalpat a tárrugó rugóvezetője tartja helyén. Ennek a rugóvezetőnek a csapja elviekben kilóg, de nem hangsúlyos és általában csavarhúzóval nyomható be könnyedén. Általában ez a rugóvezető megvan szorulva, nem ritkán a végén lévő csapszerű nyúlvány eldeformálódik a sokéves használat során.
A tárban beilleszthető, két csappal rögzíthető tömítőtömb található. Sajnos a tömítés dupla lépcsős, egyedi kialakítású. Ennek beszerzése kifejezetten nehézkes volt mindig is. Öregedés esetén a gumi összeesik nem tömít, nem ritkán szilikonszalagot aláhelyezve kalapálom vissza a helyére, ami erősen ideiglenes megoldás - gumi cseréje az egyedüli, tartós megoldás ha találsz. A tömb rözgítése megfelelő, de sajnos az öntvény alján van a két rögzítő furat, így a tártest nagyobb gáznyomás esetén szépen elkezd deformálódni - a furat forma ovális lesz idővel és a tár alján ereszteni fog. A tárat kifejezetten nehéz javítani.
A KSC USP működése viszont mindenért kárpótol, amely hibák szerintem mind élhetőek és kezelhetőek - de hiba esetén foglalkozni kell a pisztollyal, főleg egyedi beszerzési igény ad költséget. Csere alkatrészek ára alacsony és csere alkatrész igény is hosszútávú, vagyis a KSC USP-k kifejezetten tartósak. Az elsütés nem hangúlyos, puha és számomra picit bizonytalan. A lövés közben a pisztoly nem kifejezetten hangos, cserébe a szán szépen fut a tokon. A pisztoly méretéhez képest nehéz, tartós és a visszarúgás ereje meglepően nagy. Hideget kifejezetten jól viseli, lehűlés más pisztolyokhoz képest kifejezetten gyenge. Működés közben a pisztoly takarékos, megbízható. Lőtávja korában átlag feletti volt, akkoriban az átlagosnál nehezebb BB kezelése miatt lőképe kifejezetten stabil. Mindig is egy nívós, tartós és megbízható társ volt minden KSC USP a harcokban.
Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause
