Egykor nagy Glock-mániában szenvedtem, amit szépen lassan sikerült kigyógyítanom magamból - de persze nem tűnt el teljesen. Ebben a korban számos Glock építésem volt, illetve magamnak kezdtem el egy építést, ami kicsit elborult a végére - lásd MITA G17 építés az alkatrész cikkek között. Nost ez addig fajult, míg egy időben 4-5 Glockom volt, ráadásul az aktuális kedvenchez 6-8 különböző, komplett szánt raktam össze. A jelenlegi kedvencem alapja ez a pisztoly, amelyhez nagy rémenyeket fűztem akkoriban látva a változás előszeleit az akkoriban nagyon rossz hírű Army felől.

Magukkal az Army Glockokkal elég sokat találkoztam előtte, az első Glockos tapasztalat is egy R17-től származik. Gyakorlatilag ezt a pisztolyt sikerült leölnöm 2,5 hónap intenzív használat során - minden hévégén szombat + vasárnapi egész napos játék Alagimajor pályáján. Ezek szép, de nem éppen problémamentes emlékek voltak. Közben az Army is picit javított az R17-esen, de még mindig a dobozból kivéve, azonnal javítandó kategóriába kellett tenni a típusait - igaz, javítás után már bőven élhetőek voltak. Aztán eltelt idő alatt a kínaiak is rájöttek, muszály a tartósság és megbízhatóság felé nyitniuk, picit drágábban és jobb pisztolyokat kiadniuk a kezeik alól. Ennek a döntésnek a célját pedig manapság igen csak érezzük - szinten minden játékon látok Army pisztolyt terepen, igaz kivétel nélkül a 1911/2011 vonalon mozogva. A Glockok terén most kezdődik el ugyanez a változás (pontosabban 2023 második felében), ahogy jellenek meg a felextrázott, acél elsütős vagy éppen egyedi kiadású drágább változatok.

Maga a pisztoly jó régen került hozzám, még 2018-ban rendeltem Tiger111-től - aki egyébként az Army elviekben hivatalos disztribútora. Akkoriban kezdődött el az Umarex-Glock licensz-botrány és ezt a példányt még nem érintette. Ebben az időben hozta ki az Army G34-est, amelyből csak extrázott verziók készültek. CNC mart szán és külső cső volt a jellegzetessége a szériának, illetve az elsütőt cserélték le teljesen. A típus utáni betűhatározta meg a szán cnc-mart kinézetét - A-J betűkig - és színben fekete-ezüst-piros-ezüst/bézs szinek voltak elérhetőek. Tartozékokat is igen sok mindent kaptak ezek, hattyúnyak, tártölcsér, hangsúlyosabb célgömbökkal szerelt irányzékok. Ezen szériákkal kezdődött el az Army szériaszám jelölése és a Glock tár is megújult.

Különböző külsejű verziók közül nekem a D verzió tetszett a legjobban. Teljesen cnc mart aluminíum szánja futurisztikus, tégla/kocka formája szanászét könnyítve. Sokak számára nagyon féltégla megjelenésű, ami nekem kifejezetten be is jött. A megmunkálás egészen szép lett, habár pár helyen felfedezhető - leghangsúlyosabban a hüvelykivető nyílás oldalfala látványos. Minden más felület tükörsima, szép feketére eloxálva. Azt viszont erősen meg kell jegyezni, hogy minden megmunkált él durva, éles, szószerint vágja a kezet. A külső cső jó hosszú, ahogy az egész szán méretes. Tetszetős, hogy a külső cső is teljesen CNC-munkált, torkolatban szépen eldolgozták a végét - eléggé látványos azt meg kell hagyni. A külső cső és szán találkozása pontos, jól illesztett és jellegzetes fémes csattogó hangot ad, imádom használat közben a hangját. Ezen túl a pisztoly tokja is szép lett. Eleve ez az első kiadás, ami a hátsó szánvezető/elsütőház csavarjánál rézperselyes és nem műanyag csavart használnak a tokba betekerve. Sokkal stabilabb és tartósabb a sima Marui-féle megoldáshoz képest - más gyártók is tehetnének így. A tok egészen fényes műanyagból készült, markolat textúrája nem kifejezetten erős, durva, jól érezhető. A feliratok gyönyörűen vannak fröccsöntve, sokat dobnak a látványon. Fura, hogy a tok nem teljesen párhuzamos - az orra lefelé lejt, nem egyenes. Ez nekem később a szánvezetők cseréje során derült ki és okozott plusz munkát. A tokra illesztett hattyúnyák is jól illeszkedik, kényelmes és ténylegesen hozzátesz a pisztolyhoz. Ahogy a tártölcsér is jól működik, habár kissé mozog. Normál méretű szánakasztó van a pisztolyon, miközben a G34 egyik sajátja az enyhén növelt kialakítású megoldás. Elsütőbillentyűben megtalálható a típusra jellegzetes biztosítás, amely határozottan és jól működik szerencsére. A Marui ötlete alapján betervezett rejtett biztosító is megtalálható, amely a tok aljában található szériaszám elcsúsztatásával működik. Tárkioldó műanyag, rugója kellően erős és a kioldó kikopásáig biztosan jól működik majd. Irányzékok zöldre színezett, kellően hangsúlyos célgömbökkel szereltek - semmi extra, teszik a dolgukat.

Bentebb haladva a szánban még nincs változás, egyezik minden az R17-tel. Gumitalpas, átalogs erősségű rugóval szerelt helyretolónk van. Teljesen átlagos, fejlesztésre szoruló hopup egységünk - gagyi rézcső, Marui-like puha és vacak hop gumi, standard állítótárcsa, alapból ferde és gyengeanyagú lenyomólemez. A nózi továbbra is az Armytól megszokott kidolgozású, enyhén rugalmas műanyag. Meglepően jól működnek, de manapság ezek belső szelepe erősen sorjás és hajlamos megszorulni - emiatt lefújja az összes gázt a csőtorkolaton keresztül. BBU gyorsan elhasználódik, főleg a kakas által megütött kontaktterület mentén. Ráadásul a CNC-mart szánt picit elméretezték, a BBU és szán között lényeges rés található, emiatt ide az elsütőrudazat szeret beakadni és az egész szánt emiatt elakadhat. Nekem az elsütőrudazatot cserélni is kellett egy szélesebb, vastagabb kialakítású példányar - emlékre GunsModify került be. Amit hiányolok, az a szán ütközés csillapítása. A gumi betét nem elegendő, amire a WE szépen kijavított. WE Glock-ok esetén egy műanyag betét kerül beépítésre, ami jól működik - ellenben az APS gumirugós megoldása folyamatos gumirugó cserére késztet annak túlterhelése miatt. Nos, az Army esetén egy gumilap kerül beépítésre a szán elejébe, ami használat során egyértelműen elégtelennek láttam. A szánvezetőt sajnos a szán deformálja, ahogy üti az elejét. Ezt a deformáció folyamatos ellenőrzést követel - mivel a deformáció érinthető a szán belső szánvezetőjét és akadhat a szán emiatt -, korrekció és reszelés kellhet. Emiatt én az egész szánvezetőt cseréltem acélra, amelyből a Guarder nagyon nem volt jó választás. Méretproblémába ütköztem, amelyet nem kevés csiszpapír és idő felhasználásával tudtam javítani.

Másik, amire nagyon kiváncsi voltam az Army esetén, az elsütőszerkezet. R17 korszakból ezzel folyamatosan gondot okozott. Kakascsapágy megszorulása miatti szánakadályok, sear-kakas kapcsolatának kikopása miatti sorozatlövések, ütőszeg repedés és törés. Felnyitva a pisztolyt örömmel láttam, hogy valamilyen újdonság lapul itt. Billencsel szerelt a kakas, amely ráadásul lekerekített acél darabból készült. A sear-kakas kapcsolat is finomhangolásra került. Ennek köszönhetően a pisztoly stabilan működik, sütése pedig puha és mégis határozott. Jópár ezer lövés után, ahogy cseréltem acélra a maximalizmus jegyében, átkerült az elsütő egy másik Glockba, amelyben mai napig gond nélkül működik. Ezen a részen ténylegesen jelentős javulást ért el az Army - majd később ezt az új elsütő esetén ismét elrondották, az elsütőrudazat méretezésével.

A tár is megújúlt. Egyrészt látványos +2 lőszeres tár másolata, másrészt a tömítőtömb minősége, rögzítés módja és a szelep is változott picit. Jobban tartja a nyomást, de átlagosan mindig van rajta javítanivaló. Van, hogy a betöltőszelep alapból rossz, van hogy a szelep alatti o-gyűrűt kinyomja a szelep alól a nyomás, van hogy a tömítőtömb főtömítését szerelik be rosszul és eleve sérülten jön. Előfordult olyan is, hogy eleve selejtes gázkiömlőgumival kaptam tárat - hiányzott belőle egy jókora darab. A tárrugó ereje is leheten jobb, de még elmegy valamelyest. Minden tár bősegesen úszott a szilikonolajban. Ez nagyjából 30 tár utáni átlagos tapasztalat, ami jól tükrözi a többi gyártóhoz képest erősen nyomott árat - 15 vs 30€ esete, ami megbocsájtható ha számolsz ezzel a ténnyel.

A pisztolyt használatba véve erősen átépítettem idővel. Alapvetően a BBU gyors elhasználódása, rugóvezető plusz gumiütközőkkel történő kiegészítése és a hopup komplett cserélje gyorsan megtörtént. Egyrészt erősen javasolt is volt, másrészt ezeket láttam tényleges gyengepontnak. További a dugattyúfejet ismét cseréltem, mert a tömítettsége gyárilag sem volt 100%-os és gyorsan el is vesztette a maradék tömítettségét. Majd az elsütőrudazat körüli mizéria után sokáig és tartósan bírta a használatot. Nem azt mondom, hogy jó pisztoly mert az írásból is rögtön kiderül - de megfelelő gondossággal egy jó alapnak tartom egy későbbi vagy meglévő építés mellé. Akkoriban drágának számított ez a típus, mert jóval magasabb áron lehetett megvenni mint a WE G17/G34 típusait - R34D 160$ körül volt annó, a WE pedig inkább 120$ körül maximum. Manapság ennek utódait találjuk meg a boltokban, de azok elsütője és hop egysége is jelentősen változott és gyakorlatilag egy teljesen másik pisztoly ehhez képest. Ráadásul azt is említenem kell, hogy létezik ezekből gyári tuning példányok - például a Begadi Glockjai, vagy gyárilag 5KU cnc-mart RMR optikás verziói.

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause