HFC: M9 és Ninety-Two

Magam részéről a Beretta M9 családját mindig is sokra tartottam. Ikonikus hadi pisztoly és nem csak az amerikai hadseregben betöltött szerepe miatt írom. Modern, számomra szép formával rendelkező pisztolynak tartom és sok olyan jellemzője van ami miatt ideális szolgálati fegyvernek tartom. Emiatt a távoli rajongásom miatt jellemzően sűrűn vásároltam a típusból tesztelési és gyűjtői vágyból. Eme írás is emiatt született meg, hiszen a HFC különböző generációit is birtokoltam időről időre.

Ebből az első példány a HFC HG-199 volt. A pisztoly még 2011-ben került hozzám. Akkoriban a fém külsejű M9 verziókból viszonylag kis választék volt, a KJ és HFC között lehetett nagyjából választani - illetve maradt a referencia verzió, a teljesen műanyag Tokyo Marui. A HFC is a Maruit másolta, pár kulcsfontosságú különbséggel.

Az első eltérés a Maruitól, hogy teljesen fém külsővel érkezett a pisztoly. A második lényeges eltérés a csomagolás, hiszen műanyag kofferben érkezik a pisztoly.

A katonai verzió külsejét próbálták eltalálni, ezért is kapta a kamu M190 nevet - M9-et nem merték ráírni a pisztolyra. A pisztoly jellegzetes fegyverszürke színben festették amely gyöngyházas fényezésével egészen pofás és látványos megjelenésű. Sajnos a festés minősége nem tartós, nagyon gyorsan elindult a kopás - főleg a biztosítókaron figyelhető meg.

A feliratozások mindenhol kamu feliratoknak felelnek meg, míg a markolaton a gyártóra utaló feliratot és logót helyeztek el. Ezek a feliratok egészen pofásan és szépen néznek ki, az összkép esztétikus és látványos. 

Érdekesség, hogy a kezelőszervek eltérő, matt fekete festést kaptak - ami a markolattal együttesen egy szép szürke-fekete tónust ad. Viszont sajnos ezek festésének tartóssága kritikán aluli.

A pisztoly belseje szinte teljesen a Maruira alapul pár módosítással. Az első lényeges különbség hogy a típusból létezik sorozatlövés leadására képes variáns. Ezen a biztosítókart középállásba fordítva lehet sorozatban darálni - sok értelme nincsen, de lehet vele vagánykodni. Egyébiránt a japán verzióhoz hasonlóan fix hopupos pisztoly, néhol megerősített alkatrészekkel. Például a szán itt is csak házul került megvezetésre a tokon - KJ ekkor elől is kapott egy vezetőszárnyag a szánban. Vagy az elsütőrudazat tokból kilógó eleme szegecselt acél alkatrésszel oldották meg.

A pisztoly tárja a Maruihoz hasonlóan csapolással tömítették le. Tárajak, gázkiömlőgumija és úgy alapvetően a tár maga kompatibilis volt a típussal - akár a japán verzióval, akár a másolatokkal. Ami pozitívum hogy a tárban lévő adogatótömb jobban tervezték meg, mint a Marui vagy KJ esetén - könnyebb megfogni és lehúzni a versenytársak táraihoz képest. Ami csalódást keltő, hogy a csapok mentén szeretett a tár teste eldeformálni, sajnos a falvastágot alultervezték.

A pisztoly már akkoriban is nagyon szimpatikus volt. Kellően tartósnak bizonyultak, fémesen csattogtak és árban is nagyon kedvező vételnek tűntek. Viszont időben a KJW mellett elmaradtak a minőségben, nem kevéssel lentebb is csúsztak ebből a szempontból. A későbbi modellek már közel sem ilyen nehezek, masszívak ehhez a verzióhoz képest. Ráadásul a KJ esetén megbízhatóság is sokat javult az acél elsütőalkatrészek bevezetése és az állítható hop egység beépítése után. A HFC kissé lemaradt, a KJ így előtérbe került és lefölözte a piacot - ergó HFC-t már kifejezetten vadászni kellett.

A HG-199 számomra inkább gyűjtői darab volt, ritkán használtam a meglévő sokkal hatékonyabb és jobb pisztolyaim mellett - akkoriban épített 2011 és épített G19 teljesített szolgálatot. Ezek mellett csak a port fogta, így eladásra került és egészen 2022 után vásoltam egyet (akciósan) a frissített szériából, ez volt a HG-192. És további példányokat vettem 2023-ban és 2024-ben is. Külsőre a modernizált M90-2 (Ninty-Two) verziót takarta, amely egy átlagostól eltérő modernebb és látványosabb külsőbe csomagolt pisztolyt takart. Az idő elteltéve a HFC is változtatott a "recepten", külsőre nagyot léptek vissza és belsőre történtek modernizálások.

Továbbra is megkapjuk a műanyag koffert alap felszerelésnek, ami a pisztoly árát tekintve nagyon kedvező vétellé is tehetné a pisztolyt. A koffer nyitás kicsit trükkös, ugyanis a füleket középen be kell nyomni és aztán leemelni azokat a zsanérról - nagyon ötletes, szakavatott emberek kívül senki nem nyitja ki kb.

A pisztoly továbbra is nehéz és masszív szerkezet benyomását kelti. Teljesen fém külseje miatt súlyos darab, habár festése nem lett valami szép. Félfényes fekete színe karcolja a gagyi hatását, ujjlenyomatokat például kis mértékben gyűjti és meglepően gyorsan elkezd megkopni.

A forma világa sokat változott. Sokkal formásabb és sportosabb lett a pisztoly, amely külső módosításai nekem kifejezetten tetszetőssé varázsolták. Egyedüli bánatom hogy a markolatpanel fogása nem lett valami jó. Az érdesítés alig érezhető és az amúgyis méretes M9-markolatot hátul, alul pissé még szélesebbé tette - ez az új kontúr talán kicsit jobban érzékelhető a többi M9-hez képest. De összességében a fogás inkább rossz, mint jó. A stabil fogás nedvességre és izzadásra még rosszabb lesz - kifejezetten csúszósság válik.

A tárkioldó továbbra is egykezes, de átfordítható az ellenkező oldalra is. Nyomása kifejezetten puha, már pici benyomás esetén is rögtön ejti a tárat. Kifejezetten könnyű megtalálni és benyomni is - talán túlságosan könnyű is.

A szánakasztó is rendesen eltér a normál M9-ekhez képest is. Sokkal laposabb, áramvonalasabb és sportosabb megjelenésű. Nem áll ki lényegesen a tok síkjából, így sokkal kevésbé van útban - ami nekem sokkal jobban tetszik és használhatóbb is. A szán szépen megfogja, de minimális erővel kell lenyomni a csőretöltéshez - talán túlságosan puhán tart.

A biztosítókar sajnos a sima Marui V1 elsütővel egyező. Csak biztosít az elsütőrudazat lenyomásával, sajnos nem fesztelenít. Nagyon keményen fordul, kifejezetten nehezen váltható be. Gyakorlatilag egyik oldalon majdnem lehetetlen elfordítani, így enyhe fogáscsere után kétoldalról hüvelyk és mutató ujjakkal együttesen érdemes használni. Bal oldalt kisebb a normál verzióhoz képest, ráadásul eléggé be is süllyesztették a szánba, míg jobb oldalt nagy méretű és tulzottan hangsúly lett. Ha nem lenne ilyen kemény, picivel puhábban járna, nagyon élhető lenne ez a biztosító - formája és kialakítása miatt jobb lenne a többi M9-től.

A szétszedőkar esetén sem ér minket meglepetés, erősen hasonló a többi M9 replikáéhoz. Puhán jár ez is, de például a KJW szétszedőkarja is nagyon könnyen jár. Meglepetés hogyha nem derékszögben rögzíted a szánt a tokra húzva behúzza a szétszedőkart is - mint az élesen -, amely egy pozitív élményt ad.

Az irányzékok nagyon minimálisták. Nincs célzást segítő célgömbök, semmilyen festés vagy jelölés. Nem állíthatóak, teljesen fix elhelyezésűek. A hátsó nézőke eléggé széles bevágású így az első célzótüske jól látható benne. 

Az M90-2 sajátossága hogy a tok alatti szereléksínt egy takaróelem védi. A takaróelem sem egy sima műanyag darab, díszítései az egész pisztoly megjelenéséhez illeszkedő. Könnyedén levehető ez a takaróelem, amely esetén a szerelékbe pattanófüle egy idő után eldeformálódik és könnyen lecsúszik a díszítés - visszahajlításra, feszítésre ismét jól rögzül.

Ahogy a legtöbb M9, ez a példány is rendelkezik szíjakasztóval. Igaz hasonlóan a többi típushoz, itt is full spiáter megoldást kapunk - ezek pedig nagyon könnyen eltörnek egy leejtés esetén. Méretes az akasztási pontunk, jól hozzáférhető és az elhelyezése is nagyon praktikus helyen van.

Az elsütőszerekezet a szokásos M9-ek esetén megszokott. DA/SA (double-action / single-action) kakasos elsütőszerkezete bizonyos előnyöket hordoz magában, ami főleg hadi/szolgálati felhasználásval köthető össze. DA sütése miatt jellemzően nagyon hosszú, nyúlós/nyújtott sütéssel rendelkezik. Túlsütése szinte nincsen, sütési pontja nagyon hátul van. Szintén jellemző a sütésipont el van rejtve, nem érezhető hol fog a lövés megtörténni. Az elsütő reset/tűzkész állapotban kerülését szintén nem lehet érezni. Viszont a HFC jól csinálta az elsütőalkatrészek méretezését, hiszen a sütés ereje egyenletes, végig puha és jól kiszámítható. Emellé jön egy egyszerű, olcsó és viszonylag tartós spiáter alkatrész pakk ütőszeg biztosítás/késleltetés nélkül - mint a többi M9 esetén, kivéve hogy a KJ eleve teljesen acél.

Szánja viszonylag pontosan és szépen van megvezetve, lötyögése abszolúlt elfogadható és meglepően minimális. Ehhez képest egy WE vagy KJ alapból sokkal lötyögősebb. Külső cső szoros illesztésű, a szán szépen csattan rajta és tolja előre a hop egységgel együttesen - lövések közben ezért hangos és fémesen csattogó. A KJ-től szépen ellopták azt a megoldást, hogy a szán elejére is tettek "kapaszkodókarmokat", így a szán megvezetése sokkal stabilabb és megbízhatóbb lett. Nincs akkora lógása és holtjátéka a szán elejének.

A HFC-re jellemzően mindig másolnak, de a hop egység esetén már egy állítható hop egységet találtak ki. A korábbi verziókon hernyócsavaros módszer választottak, míg a későbbi modelleken már a Marui Gen2 hop egységét koppintitták le. Viszont mindkét esetben nem a japán, hanem szintén taiwani WE-t másolták. Így egyedi ablakos és egyedi gumis, VSR-szerű de nem VSR-rendszerű elemeket tervezték be, sajnos. Emiatt nem tud mit kezdeni már .25-ös BB-kkel sem és ezzel számolni kell. A hop elejében egy méretes buffer található amely a szán végállása körül próbálja az ütés erejét elnyelni, tompítani.

Maga a pisztoly nagyon masszív szánt használt, igaz sosem volt meglepetés, mindig is így volt a HFC esetén. Régebbi és az újabb kiadású HFC-kben közös vonás volt a vaskos, masszív és nehéz szán. Szerintem kissé nehezebb is a szán a kelleténél, amelyen a gyenge helyretoló rugó tovább erősíti ezt a benyomást. Jóval erősebb rugóval kellene használni a pisztolyt, mert a rugó lomhán és szinte unalmas tempóval járatja a szánt a lövések közben. Viszont a szán és külső cső említett szoros tervezése miatt a pisztoly nagyon csattogós hanggal dolgozik. Az M9-ek a hideget mindig is csak átlagosan viselték el, ezen a nehéz szán jóval tovább rontja a helyzetet. A gázt gyorsan elfagyasztja és hamar meg is zabálja.

A műanyagokat eléggé sorjásan hagyták, a nózi fúvókája teljesen sorjás. Maga a nózi normál anyagú, inkább ABS jellegű és M9-ekre jellemzően erős rugókat kapott. A dugattyúház itt is egy lemez és a dugattyútartó spiáter tömbjéből áll. Viszont ellentétben a KJ-vel, a lemez tárgy az elsütőrúd felett simán egyenes, nem az ívelt és elsütőrudazatot elnyíró kialakítást kapta meg - ergó a KJ-vel ellentétben ezt nem kell módosítani. A dugattyúfej szintén az M9-ekre jellemzően karmantyús, méretes és jól tömítő példány.

A pisztoly tárja teljesen Marui-kompatibilis. Habár csapolt módon rögzítették a tömítőtömböt, szerencsére a KJ-vel ellentétben tömör csapot használtat hasított szegek helyett. A tár jól teszi a dolgát, külleme is teljesen rendben van - attól eltekintve hogy gyárilag olajban úszik. Érdekes módon a külleme kicsit eltér a pisztolytól, mivel nem fényes festést kapott, inkább matt és selyemfényes közöttit. A BB-ket tároló adogatócsatorna csak alul került kiszélesítésre, az adogótömb pedig eléggé nehezen megfogható meg. Továbbá az adogatótömböt lehúzva nem sok hely maradt a BB-k betöltése számára. Talán a betöltést némileg segíti, hogy a tárrugó nagyon gyenge - ami viszont a megbízható adogatás szempontjából nagyon rossz. A betöltőszelep a tár aljában helyezték el, 5-ös menet és 7mm fejmérettel. Maga a pisztoly többféle tárral is járatható, így nekem KJ/Secutor tárakkal volt használva. Egykori akció során Secutor tárakat 7€/db áron tudtam beszerezni, így a kezdőszett eléggé jó áron tudtam kihozni. Egyébként kézikönyv szerint CO2 tár is létezik a típushoz és elviekben a pisztoly elbírja ezt a plusz terhelést - de én érzésre mégsem erőltetném a CO2 tárat.

Mint többször említettem, a pisztoly működése picit felemás. Egyrészt a szán hatalmas és nehéz, mellé a gyenge helyretolórugó nagyon rontja az élményfaktort. A rugót lecserélve egy fokkal jobb lesz a helyzet, de összességében a pisztoly tartóssága lehetne jobb is - láthatóan nem tartom tartós darabnak. Igazából elfogadható a működés, nem is korrekt jelzővel tudnám jellemezni - unalmas, átlagos szavak jutnak legjobban az eszembe.

Cserébe normál áron még a műanyagkoffer ellenére is drágának tartom a pisztolyt. Viszont akciósan már nagyon változik a helyzet. Mikor akciós, 50-60€ közötti áron, szintén akciós tárral egy korrekt kezdő szettet lehet kihozni. Az esetemben 3 tárral, szállítva 75€ körül árcímkével oldottam meg a beszerzést. Ilyen áron jó vétel, ha nem kelle állandó terhelésnek a pisztoly kitenni, nem lesz napi szinten használva - kényszer másodlagosnak és "hogy legyen" címszavakkal - teljesen korrekt amit kapunk. Ha viszont már picit használnji akarjuk a pisztolyt, nem a HFC a megfelelő választás és nem is a WE vagy egy TM. Nekem egyértelműen a KJ jut eszembe a kissé egyedibb hopja miatt, mert minőség és használhatóság terén még mindig a legjobb ár/érték arányú M9 replika a piacon. 

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause