Mindig is nagy rajongója voltam a James Bond filmeknek, így mikor egy használt PPQ került a közelembe, nagy lelkesedéssel vágtam bele egy ilyen jellegű projektbe. Igazából a típusnak nem nagyon olvastam bele, tájékozódtam előre amelyet megtéve lehet meg sem vettem volna a típust.

Alapvetően a PPQ-t a VFC gyártja és az Umarex licensz alatt jelent meg. Az első kiadás a PPQ, majd ezt követte egy "ráncfelvarrott" verzió PPQ M2 néven. Ezek után jött egy frissített verzió, amely egy áttervezés eredménye lett, ezt lett a PPQ M2 Gen 2. Ezen felül megjelent pár külön kiadás a PPQ M2 National Police Agency (NPA), egy helyi verziónak az airsoft replikája - taiwani rendőrség állományában lévő, kis mértékben helyi követelmények szerint módosított darab. Illetve néhány katonai verzió airsoft replikája. A Navy SD egy menetes külső csővel szerelt és Navy SD Duty Set kofferrel és hangtompítóval szerelt verziók.

A pisztoly a szokásosnak mondható kartondobozban érkezik, nejlon zsákban, egy tárral és némi papírral. Mivel én az első kiadású PPQ-t vettem, a csomagban nem található plusz markolatbetét, ezeket az M2, M2 NPA és M2 Gen2 esetén kapjuk meg. Jellemzően ezeket külön, de meg lehet venni - jó pénzért bármit.

További érdekesség, hogy az európai piacon lévő PPQ-k esetén a feliratozás nagyon eltér. Ez az Umarex okán van, mivel jóval kevesebb felirat található meg ezen pisztolyokon, mint a belpiacos/helyi verziókon. A taiwani verzió tényleg az élessel teljesen egyező feliratozást kapta, így olyan jelzések és feliratok is vannak rajta, amelyek európai szabályozásban tilosnak számítanak. Én is európai verziót kaptam, de önszorgalomból lecseréltem egy TW-verzióra. Ezen felül még létezik japán belpiacra szánt verzió, itt a csőtorkolati sebesség / energia mértéke az eltérés.

Az első kézbenvétel során megállapítottam, hogy a pisztoly nagyon kis masszív és egyben van érzést adja. Igazán jó arányokkal rendelkezik, hiszen kellően kompakt, forma világa pedig nagyon modern. Maga a pisztoly borzasztóan kompakt és hihetetlen módon kényelmes. Még akkor milyen kényelmes lenne, hogyha a kiegészítő markolatpanelek is meglennének, így 100% kézhez lehetne igazítani. Látványos, hogy német pisztolyról van szó - forma világ egyértelműen német jegyeket kapott -, illetve látványos a kötődés az elődmodellnek tekinthető P99-hez is.

Számos, szinte felsorolni nehéz sok felirattal és logóval rendelkezik a replika. Akár az európai verziót nézzük, de a taiwani verzió ebben még egy fokkal rátesz. A szánon, tokon, táron is sok felfedeznivalót találunk.

A festés színe nagyon szép, a festett felület tiszta és egyenletes. Nagyon sajnáltam, hogy a festés tartóssága kritikán aluli. Gyorsan lepattog a festés, a táron különösen és a szánon lévő festés is gyosan kopik - holster pár játék után telibe koptatta, mintha több éves lenne a pisztoly.

Mint említettem, a pisztoly nagyon kényelmes. A tokozáson lévő textúrázás jól sikerült, ténylegesen segíti a fogást és érezhető a tapintása ezeknek. Maga a textúrázás itt nem csak látvány elem, amely sok pisztoly eseténben szinte unalmas, snassz és kizárólag funkcionális. Ráadásul a marok ergonómiáját utánozva alkották meg a markolatot, így az élén és a markolat oldalán is vannak hullámos kiemelkedések vagy éppen beszívódások. Érdemes ezeket a részleteket megnézni és megtapasztalni is.

Aprócska, de teljesen használható szereléksín található a tok alján. Ide tudunk lámpát szerelni.

Meglepően méretes, hangsúlyos és nagy a sátorvas. Viszont nem olyan mértékben mint egy USP esetén, ahol túlzóan nagy. Szerencsére nincs útban, illetve néhány modern elvárásoknak is igyekeztek megfelelni. Lekerekítések és a markolatnál "alávágás" van, így a sátorvas megléte és mérete ellenére magasan rá tudunk fogni a pisztolyra.

A pisztoly kezelőszervei abszolút illeszkednek a mai elvárásoknak, habár nem 100% kétkezes a pisztoly. Kapunk egy jól védett, de a tok síkjából magasan kiálló, jól kezelhető tárkioldót. Sajnos csak egy oldalon lehet használni, de legalább átforgatható az ellenkező irányba is. Benyomásra a tárat azonnal ejti a pisztoly, benyomás ereje is átlagos - nem puha, de nem is kemény.

A szánakasztó hatalmas, teljesen két oldalas elrendezésű. Szinte ez a leghangsúlyosabb kezelőszerv mind közül, érezni hogy high-end szolgálati pisztoly megalkotása volt a cél. A markolat tetején, rögtön a szán alatt található, ráadásul a markolat ergonómiája által megvédi azt a véletlenszerű használat ellen. Borzalmasan hosszú, így bármilyen tenyér méret esetén megtaláljuk. Nem lötyög, masszívan áll és kifejezetten jól kezelhető részlet.

A pisztolyon célgömbökkel lellátott irányzékok vannak. Hiába a fehérrel kiemelt célgömbök megléte, sajnos ezen betétek könnyen koszolódnak mélyen ülő kialakításuk miatt, így használat során egyre kevésbé lesznek láthatóak. Az első irányzék teljesen fix beállítású, ahogy a hátsó csak balra-jobbra irányban állítható.

A szétszedőkar ismerős a P99-ből, működése és használata teljesen egyezik vele. Mint egy Glock-nál, a kar lenyomásával szedhető szét a pisztoly. Kialakítása által sokkal könnyebben és jobban használható, mint az osztrák ellenfél esetén.

A belsőt ismertetve rögtön a szánnal kezdeném, sajnos a nagyobb problémák forrása ez. Mint említettem, nekem egy EU-verziót sikerült megvenni, majd később vettem egy TW-verziót. Az erre vonatkozó különbségek szigorúan a feliratokban térnek el, ezt a fényképek nagyon jól mutatják.

Az első irányzékot egy műanyag betéttel rögzítették, amely a külső csövön ütközik fel. Ez egy ötletes és jó megoldás, hiszen a WE Glock-ok esetén is bevált a műanyag betét használata. De hiába próbálták megakadályozni a külső cső törését és stabilizálni a szán mozgását. Sajnos a külső cső eléggé vékonyka, de ettől sokkal rosszabbul járt a szán. Van egy vékonyka él a szánban, ahol szószerint tizedmilliméteres felvastagság található, éles és határozott éllel, semmi lekerekítés nem található itt. Nos, nem meglepő módon itt a szán rendszeresen reped és törik, ahogy nekem az EU-verziós szánon már el is indult a repedés. Ez sajnos egy olyan tervezési hiba, amellyel nem lehet mit kezdeni. Könnyelmű hiba a gyártó által, ezzel a használhatósági faktort nullára redukálták.

A következő, ha már a külső csőnél tartunk, hogy nem kaptunk menetes véget, csupán a huzagolást imitáló kialakítás figyelhető meg a külső cső végén. Várhatóan tracer és hangtompító használata amúgyis felejtős lenne a szán törés magas esélye miatt. A reteszelés mentén a külső cső és a hop kamra is elkezdett deformálni, szintén nem valami bíztató jel.

Kapunk egy műanyag rugóvezetőt, kissé gyenge rugóval és fura/idegesítő hopup kamra illesztéssel. A rugóvezető vége nyitott, üreges és egy kockaszerű bemarás található meg rajta. A hop kamrán szintén megvan ennek az ellendarabja, itt kell a két alkatrészt egymásba illeszteni. Ami jó, hogy összeszerelés során ez az illesztés várhatóan szét fog ugrani, így már részlegesen vagy teljesen összeszerelt pisztolynál kell vele vesződni - rossz esetben szorulni és feszülni fog.

A szán hátlapja teljesen műanyag. Nincs töltöttségjelzés, nem láthatunk be a kakasra vagy az elsütőre. Cserébe kapunk egy bemélyedést, amire rá tudunk fogni az ujjunkkal holsterből kivétel és behelyezés esetén. Ezt a műanyag darabot a dugattyúház tartja a helyén.

Maga a dugattyúház a VFC-re jellemző kialakítást kapta. Nagyon kevés anyagot használtak fel ezen alkatrészre, ami spiáterből készült. Több bajom is van vele. Az első, hogy hogy az előre nyúló karjai könnyen elgörbülnek, így a BBU pozíciója nem annyira adott és fix - ferfén is be lehet csavarozni. A következő, hogy díjazom a VFC szorgalmát ezen nyúlványok furatolással történő rögzítés ötletével, de a kivitelezés borzalmas. Az egyik oldalon annyira nincsen anyag, hogy a BBU-t rögzítő csavar kialakítása mindennel együtt fog letörni - mert minden esetben le fog törni. Ha a felhasználó önszorgalomból izomból meghúzza a csavart, hamarabb törik, ha pedig lelazul akkor meg azért törik mert mozog. Én ezt is kicserélni kényszerültem, de a csere darab olyan szinten sorjás volt és illeszkedési hibás, hogy inkább visszatettem a sérült darabot - az legalább nem szorul, mint az új.

Hatalmas, öblös és fura alakú nózit kaptunk. A nóziban lévő szelep többnyire standard, de a szelepet tartóblokkot már nagyon speciális formára alkották meg. A dugattyúfej kialakítása miatt szárazon feszülni és szorulni fog - lapított O-forma. Ez a kialakítás pedig egyenesen töntreteszi a hidegtűrőséget, már átlagos őszi időben használhatatlan a pisztoly - olyan gyorsan elfagy. A nózi egyébként hosszú és méretes nózi-rugót kapott, amely erős és masszív. A hüvelyvonó mögé rejtették el.

A hop egység leginkább az FNX-et idézi, csak jóval rövidebb csővel szerelték. 84mm-es csöve miatt a pisztoly nem valami erős, így az átlagos G19 teljesítményt képzeljétek el. Sajnos a pisztolyban lévő hop gumi és állítószerkezet sem volt a toppon, gyakorlatilag már .25g súly esetén elvérzett. Így cső, gumi, lenyomóvas és állítótárcsa csere után kaptam egy csupán elfogadható eredményt. A lenyomóvasasat is többször újra kellett hajlítani, hogy ne legyen ferde a lenyomó a csőben. A nagytartaományú, Glock-hoz készült állítótárcsával már kellően elegendő beállítási tartományt kaptam, de összességében a lőkép és a lőtáv is elmaradt a várakozásaimtól.

Az elsütő esetén picit sem lepődtem meg, mivel alapvetően egy G18c elsütőt találtam - újrahasznosítás erősen jellemző a gyártókra. Ez az elsütő igazából stabil és működő, a VFC pár ponton belenyúlt. Sokkal erősebb rugók vannak benne, illetve az alkatrészek egymáshoz képesti kapcsolata is hangsúlyosabb. Így kapunk egy átlag Glock-hoz képest sokkal keményebb, hangsúlyosabb és egyébként kényelmesebb sütést. Szerencsére a sütés keménysége nem olyan mértékű, hogy oldalra húzd a pisztolyt miatta. Érdekes módon a reset hangos, ráadásul a reset megtörténte is enyhén érezhető kattanással és jól halható módon történik. További megjegyzésem, hogy a kakason lévő billencs mindenképpen a BBU útjában marad, kis mértékben akadályozza a szán mozgását. Viszont a kakas felhúzásakor jelentősen kilóg, így nagy mértékű kopásra van szükség a hibás működéshez.

Külön kiemelem azt a részletet, ami az elsütőrudazaton figyelhető meg. Hatalmas méretű, acélból készült lemezalkatrész ez, nagyon hasonló a formája az éles verzióhoz hasonlítva.

A Stark Glock érából megkaptuk itt is az elmozdítható kakas-felhúzót. Ha ezt elmozdítjuk a megfelelő irányba, a pisztoly sorozatlövésre is képes lesz. Ezt az alkatrészt egy műanyag alkatrész próbálná a helyén tartani, de nem igazán működik jól. Szétszedés után egy gumiszalag beépítésével értem el, hogy stabilan a helyén maradjon - ez csupán felesmás eredményt ér el, általában így is előfordul hogy elmozdul az alap helyezébe.

A tár meglehetősen kicsit, G19 méret körüli és 22 BB-t képes befogadni. Ez a tár is tele van különböző feliratokkal és jelölésekkel, amely látványossá teszi. Nem úgy, mint a festése amely botrányosan hamar kezd lepattogni. A viszonylag keveset használt tár is több évesnek tűnik a festés minősége miatt. Ez nincs másképpen a műanyag alkatrészekkel, amelyek nagyon gyűjtik a karcokat és a sérüléseket - ahogy említettem a tok esetén is. Egyébként a tártalp viszonylag aprócska, ívelt formájú. A tár könnyedén tölthető BB-vel, mivel az adogatócsatorna szinte teljes hosszában ki van szélesítve. A tömítést pedig a VFC-re jellemzően nem o-gyűrűvel, hanem formára fröccsöntött gumitömítéssel oldották meg. Meglepő módon, főleg még a Stark-korszakhoz illeszkedően a betöltőszelep a tár alján található.

A használat során az első meglepetés, hogy a pisztoly méretéhez képest nagy visszarúgással dolgozik. A legtöbb G19 modellhez képest hatalmas visszarúgást kapunk, miközben a működése egészen csöndes, tompa hanggal érzékelhető. Nem kifejezetten élmény vele a lövészet, de a jó sütési pont, elsütési pontosság és érzékenység mellett jobb az említett G19-hez képest. Ezek mellett a törésre hajlamos külső cső és állandóan elrepedő szánja teljesen tönkreteszi a használhatóságot. Mellette, hogy a fura formájú dugattyúfej és egyéb beállítási/tervezési jellegezetességek miatt a hideget és a párás időt is borzalmasan viseli a pisztoly. Már 20 fok  alatt erősen elkezdődik a használhatóság romlása, amely 10 fok alatt még erős gázzal is élvezhetetlen módon csökken. Az erre vonatkozó teszt lövés sorozat videóját megtekintve érződni fog a monitor előtt is. Mellé párosulva, hogy tuning cső, gumi, lenyomó és állítótárcsa mellett is csupán átlagos a lőképe, tovább rontja a használati értéket.

Nem gondolom, hogy a bemutató olvasása után kedvet kaptál egy ilyen pisztoly megvásárlásához. Sajnos a rossz tervezésből adódó állandó karbantartási igény, a működés gyenge mivolta és alapvetően drága alap ár és még inkább drága tárak ára miatt egyértelműen rajongói darabnak tartom ezt a pisztolyt. Aki kifejezetten tematikus costplay miatt venné meg, sem fogja sokat használni vagy használat során szembesülni fog a gyengepontokkal. Így inkább érdkesség ez a replika és örülünk annak, hogy létezik - de nagyon nem ajánlom a típust.

Mellé további gondom, hogy a Gen2 verzió számos tekintetben javult, de a törés és repedés hibákat nem annyira javította. Jobb lett, az tagadhatatlan, de távol van a hosszútávon használattól ez a verzió is. Sajnos a VFC-re pedig jellemző, hogy egy adott tervet szeretnék újrafelhasználni más pisztoly tervezésénél, ez lett a PDP replika veszte is - amely ráadásul a szán gyengeségét egy újabb és rosszabb szinte emelte. Számomra az egyik első eset volt, hogy előrendelést mondtam le - a PDP-ről szóló első fotók és beszámolók.

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause