Kiscsikóként mindig is gondolkodtam azon, hogy egy shotgun jó lenne. Akkoriban kezdőként viszont nem éreztem a késztetés még egy CQB-only játékon se, hogy a shotgun kellően hatékony játékot eredményezne, illetve a meglévő szűkös keretemet (egyetemista korban főleg) inkább felszerelés és a kötelező dolog beszerzésére fordítottam. Nem volt rossz döntés, de az évek alatt megbántam hogy nem szereztem be egyet mostani tesztem ikertesói közül.

A Tercel Mossberg M500 egy olcsó Marushin M500 klón volt. A japán gyártó egy egészen korrekt shotgun rakott össze, amely ijesztően sok BB-t tol ki minden egyes lövés után, kis trükkel moddolható és a tartóssága is egészen korrekt volt. Nos a Tercell hasonlóan jó lett, csak a kidolgozási minősége kevésbé szép, tartóssága hasonló (ha nem jobb) és árcímkéje verhetetlen. Nem is értem, hogy ez a shotgun miért tűnt el, mert árát tekintve a springes shotgunokkal vetekszik kb, miközben 5 BB-t lő, 140 BB kapacitású csőtára komolyan játszhatóvá teszi.

Kézbe véve az első gondolat, hogy rendkívül nehéz. Teljesen fémből és a kötelező műanyag alkatrészekből került összeállításra ez a csoda. Spiáter, alu, réz főleg a fémek összessége. A tekintélyes súly a rövid verzió esetén (csak pisztolymarkolat) 2830 grammot, hosszú verzió esetén pedig 4130 grammot tesz ki. Ha a súlyt vesszük, bőségesen megvan a fegyver érzésünk. Festése egészen egységes, vaskos és durva feketére sikerült. Mivel nem volt sokat használva, kopás és karc nyomai is alig vannak rajta - de ettől függetlenül egészen tartós a festése. Az alkatrészek kidolgozása bőven elfogadható, de például a csőtár réz csövei kifejezetten ellenszenves megjelenést ad. Ezt a csőtár kiszedésével, szétszerelésével és némi csiszpapírral gyorsan orvosolható egyébként - ha zavar. A kiálló részeken gyorsan kopik egyébként, mint a szíjakasztó vagy azon helyek ahol jobban használjuk a fegyvert - csőtár körül főleg. A csőtorkolat kidolgozása sem túl szép, de csak közvetlen közelről feltűnő a sok kb köszörülés szerű nyom - egyáltalán nem zavaró. Jobban zavar a külső csövön, kétoldalt megtalálható két hernyócsavar. Ezek rögzítik a csőtartóhoz a külső csövet - a belső cső egy másik persellyel van a tokhoz csavarozva. Az előagyszán vaskos, fényes műanyag végén hatalmas sorja maradvánnyal - árulkodik az alacsony árcímke. A tusa viszont számomra meglepően szép lett - végén vaskos, jobb minőségű gumi tusatalp. Irányzékai egyszerűek, már ami rendelkezésre áll - ugyanis hátsó irányzékunk nincsen. Az első irányzékot a gazdája kiemelte fehérrel, a tok elejére pedig szereléksínt ragasztott - arra formához illeszkedő red-dotot szerelt egy nagyon király és funkcionális megoldást teremtve.

A fegyver kezelőszervei bot egyszerűek, igazából a Marushin egyedi megoldása miatt a sima shotguntól még picit bonyolultabb is. Először is az előagyszánt mozgatni egyszerű, használata hogy is mondjam "kukacmeresztő". Sütése kifejezetten kemény és határozott, biztosítása eléggé egyszerűen megtehető a tok tetején lévő csúszakszerű karral. Ha fel van húzva a fegyver az ürítést végző kar (úgy értem az élesen ürítést segítő kar imitáció) kiemelkedik a tokból, így egyértelmű jelzést kapunk a töltött vagy legalábbis tűzkész állapotra vonatkozóan. A csőtár mögötti töltényűr itt teljesen másképp néz ki. Gyakorlatilag a belső gáztartály és teljes mechanika látható, felhasználói szempontból itt a betöltőszelep megléte a lényeges.

A cső alatt található csőtár itt is megvan, viszont nem shelleket töltünk be. A japánok azt találták ki, hogy három csőtárat rejtettek ide be, amelyekben rugós adogatómechnika van. A három csőtár simán forgatható, a csőtáron lévő furatokba pedig apró pinekkel kattan minden egyes adogatási pozícióban. A csőtár végén, a csővet rögzítő elem körül van egy kar, amelyet elforgatva oldható ki a csőtár. Kihúzod, BB-t töltesz mindhárom csőtárba és helyére tolod. Nos a BB-k betöltése, a csőtár helyes visszatolása gyakorlatot követel, könnyű elbénázni. Őszintén szólva, csőtorkolatból kínáltam meg magam a sok bénázás közepette - az esemény óta eltelt közel 4-5 hónap és a nyomai bőven látszódnak, erős a kicsike. Ahogy az egyik csőtárat üresre lőtted, csak elegendő fordítani a következő kattanásig és oszhatod tovább a killeket. 150 BB kapacitású elméletben a három csőtár, lövésenként 3-6 BB-t lehet kiküldeni éppen hogyan adogat a mechnika. Átlagban egyébként 5 BB-t küld ki.

A belső mechanika eléggé túl van tervezve, rengeteg anyag van mindenhol. Az egész mechanikát a tokból kivenni viszonylag egyszerű, egy kis fekete kocka az egész - gáztartállyal, szelepekkel és adogatómechanikával együtt. Az adogatást egy kerék segítségével teszi - sajnos a kapkodásban ezt nem fotóztam le. Van egy bemarás, amellyel befordul a csőtár felé, felvesz 5 BB-t és küldi a csőbe amint megfordul az előagyszánon keresztül, aztán ráereszti a gázt a kakas segítségével a BB-kre a fix hopupon keresztül. Simán módosítható, hogyha kevesebb BB-t szeretnél a csőbe juttatni, a felvételt végző alkatrészt kell "eldugítani" hogy kevesebb BB férjen bele. Szerencsére nekem csupán takarítani és két o-gyűrűt cserélni volt munkám, mást nem igazán találtam. Az elsütő alkatrészek szintén bot egyszerűek, kakasrugóval együttesen 4 alaktrészből áll kb.

Meglepő, hogy a típushoz manapság is kapni még ezt-azt, főleg elsütő acél elsütő alkatrészekre és szintén acél felhúzórudazatra gondolok. Kis keresgéléssel lehet találni még egyéb alkatrészeket, mint erősebb rugók vagy számos külső tartozékot. Azt azért hozzá kell tenni, hogy az alkatrész árakat végeredményben nem érdemes nézni, mert könnyen elszalad a ló - sajnos.

Működése közben korrekt dörrenő hangot ad. Hangosabb egy sima tri-springer shotguntól, de jelentősen csendesebb egy hüvelykidobós társaihoz képest. Felhúzni, lőni  vele kifejezetten élményszámba megy. Lőtávja és használhatósága épületben elegendő, de terepen már erősen korlátos a használhatósága. Eléggé erős, bőven közelíti és meg is haladja az 1J energiát. Megjelenése során nagyon kedvező ára volt ennek a csodának, ami mára igen csak elszaladt. Ha újonnan látunk is egyet, már nem az egykori 30-55K közötti összegre kell készülni, hanem ennek laza duplájára vagy még többre. Jelenlegi beszerzési ára kis keresgéléssel valahol 120-150K közé esik, ami bántóan magas az egykori beszerzési árhoz képest. Így sajnos én azt látom, hogy ritka és megbecsült gyűjtői darabok közül kell vadászni egyet.

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause