Adódott egy lehetőségem, hogy egy CyberGun Canik TP9 Elite Custom GBB-t vehessek elfogadható áron. Habár voltak aggodalmaim a pisztoly kapcsán, mégis megvettem mivel hajtott a kíváncsiság és a tesztelési vágy.

Az első észrevétel, hogy a pisztolyt a CyberGun gondozásában került piacra. Emiatt a francia cégről rögtön pár dolgot érdemes tisztázni. Soha nem gyártott semmit, legjobb esetben gyártat másokkal. Levadássza a piacon az összes értelmes fegyver licenszjogát, azt pedig aggresszívan próbálja védeni - talán túlságosan is. Ez több következménnyel jár, mint a magas(abb) ár vagy a csere alkatrészek teljes ellátási láncának tilalma/hiánya (!). Ez a tilalom együtt jár a tuning alkatrészek teljes hiányával is. Csak a nagyon népszerű típusokhoz fogsz alkatrészt találni (mint például a WE Desert Eagle-je), a kevésbé népszerű és nagyon réteg cuccokhoz semmit nem találsz majd - még az alapvető alkatrészeket és tartozékokat sem.

A pisztolyt kézbevéve ismét feltűnik pár dolog, még kidobozolás előtt és után is. Az első, hogy az éles Canik TP9 esetén egy jópofa koffert adnak a pisztolyhoz, benne számos tartozékkal - markolatpanelek, red-dot szerelékek, stb. Nos itt semmit nem fogunk kapni, csak a ronda kartondobozt, pisztolyt, egy tárat és némi papírost. Az éleshez hasonló csomagot csak akkor kapod meg, hogyha a gyűjtői változatot veszed meg drágábban - nagyjából 40-50€ felárat jelent, kissé pofátlan, de a felárat megéri.

A másik dolog, amely feltűnik, hogy maga a doboz és kidolgozási minőség is borzasztóan ismerős. Egyértelműen látszik, hogy a pisztoly a WE-nél készült. További alátámasztó jellegzetesség, hogy a WE-re jellemző aranyos matrica található a pisztolyon a gyártási helyre utalva - Made in Taiwan. A fröccsöntés minősége is látványosan WE-t idézi, például a betűk formája és kiemelkedés mikéntje. A festésről vagy a felhasznált fémekről nem is beszélve - foltos/pettyes festés a tokon belül.

A Canik TP9 formavilága nagyon jól sikerült. Hozza a sportpisztolyos vonalat, miközben számos versenytársától lopott vagy szedett el jó ötleteket. Ilyenek, mint a szán vége (Walther jellegzetesség), méretes és lekerekített sátorvas (inkább H&K formavilága), elsütőbillentyű biztosítás (ami megoldására egy sportos Glockot idéz), szétszedőkarja (szintén Walther-szerű), hatalmas és kétkezes szánakasztója (Walther jellemző ez is), a szán formája (nekem H&K VP9-et jutatta eszembe először), menetes cső (szögletes menetvédőről nekem az FN ugrott be valamiért) és sorolhatnám. Nekem olyan érzésem volt, mikor egy buli után a hölgyet minden más pisztoly kipróbált volna, így létrejött egy kényelmes, ergonómikus és hatékony ivadék és mindenki döntse el ki az apja.

Mivel a CyberGun biztosítja a védjegyeket (és a lehúzást) számos felirat található a pisztolyon. Ezeket a WE mindig is nagyszerű minőségben volt képes elkészíteni, ami nincs másképpen itt sem. Bármely feliratot is figyeljük meg közelről, látványos és szép megjelenést kapunk. Egyedüli furcsaság egy fröccsöntési hiba, amely a fegyertok jobb oldalán, hátul figyelhető meg - "Warning" szóban az n karaktert nem sikerült teljesen kinyomni.

A festés is kifejezetten szép lett kívülről, amely belülről már enyhén pöttyös és foltos néhol - ahogy a WE-től megszoktuk. Mattos, olajra fényesedő festése egészen tartós, de az éleken hamar megkopik. A festett alkatrészek színe teljesen egyezik, amelyekhez enyhén eltérnek a színben azonos műanyagok. A fémek enyhén szürkések, míg a műanyagok inkább fekete selyemfényűek. A kéttónusú megjelenés miatt sok TAN/homokszín található, amely személyes ízlésemnek kicsit világos árnyalatú. Ellenben a színtónust jól eltalálták ízlésben és kombinációban is - amely nekem általában helyből nem tetszésemet nyílvánítja ki, itt még sem zavar.

A kezelőszervek között a leglátványosabb a szánakasztó, amely kétkezes mivoltával és meglepően hosszú és méretes formájával nagyon hangsúlyos lett. Hangsúlyossága ellenére pont kellően nagy, hogy különböző kézméret esetén sincs útban, elérhető és jól kezelhető. A tok síkjából nem emelkedik ki túlzottan, védett helyen lapul és várha a használatot. A szánakasztó csak a baloldalon fog a szánra, jobb oldalra csak át lett vezetve.

Az elsütőbillentyű egy laposabb kialakítású, de nem teljesen egyenesen álló példány. Nem lehet előfeszítést vagy túlhúzást állítani ezen. A bennelévő biztosítópecek hangsúlyos és eltérő piros festést kapott, amely minősége nagyon elüt a többi alkatrésztől - fényes és kifejezetten gagyi hatású. Nagyon fura, hogy a biztosító rész jóval méretesebb és szélesebb mint a legtöbb típus esetén - szokatlanul hatalmas, de megjegyzem jobban használható ez a funkció egy Glock ellenében. Maga a trigger fekete festésének fénye és színe is picit elüt a pisztolytól - de nem zavaró módon. Nagyon szokatlan, hogy az elsütőbillentyűnek felhúzott állapotban semmilyen ellenállása nincsen - ez  tervezési sajátosság, később részletezem a használat során.

A tárkioldó meglepően apró, cserébe nem lesz útban. A gombot a tár kioldásához nem szükséges kifejezetten mélyre nyomni, benyomására pedig rögtön ejti a tárat. Kis szögletes bástyára emlékeztető formája van, amelyen a gomb külön csavarozásra került a tárkioldó testéhez. Természetesen a modern elvárásoknak megfelelően a kétkezességet a tárkioldó átfordításával valósították meg - szigorúan véve így nem 100% kétkezes a pisztoly.

A markolat nagyon kényelmes. Kifejezetten kézbe simuló, kellően kompakt és méretét az XL (9-10) mérethez egészen jól eltalálták jelenlegi konfigurációjában. Sajnos az említett olcsóság miatt további markolatpanelek nem tartoznak az alapcsomaghoz, így a kézméretet nem lehet így teljesen személyre szabni - hatalmas kiszúrás a tulajdonosokkal. A szélesebb oldalon lévő textúrázás se nem látványos, se nem hangsúlyos - van, de nem sokat tesz hozzá a használathoz. Szintén azonos érzésem van a gerincen lévő kis kockákkal. A hátsó gerincen lévő két letörés a markolatpanelen egy figyelmes lépés, a kényelemhez rendesen hozzátesz. A markolat hossza XL mérethez még éppen elég, de már picit rövidnek érződik.

Extra tártölcsér is található a pisztolyon, amely hátulsó részén jól megtervezett, de a többi részleten ugyanúgy peremet találni a tölcsér és tok között - ebbe minimálisan, de akadni tud a tár. Én eldöntöttem, hogy a teszt időszak után biztosan le fogom kerekíteni ezt a peremet is. A fényképeim között van egy fotó, ahol látni az egyik perem sarkának sérülését - vagyis tényleg picit akad benne a tár, igaz ezt gyakorlással ellensúlyozni lehet.

A pisztoly irányzékai vegyes érzelmeket hoztak ki belőlem. Az első irányzék teljesen fix, a hátsó oldalra állítható. Az első irányzékban sajnos továbbra is a WE által használt gagyi, piros szálat tették be. Tapasztalatok alapján rendszeresen törik a Glockokban, a fényt pedig rosszul gyűjti. Érdemes helyből jobb minőségű szálra cserélni. Az első irányzék kissé kiemelkedik a szán síkjából, igaz beakadni nem fog, de beleverődni rendszeresen - nekem a jobb hátsó él már pár játék után deformálódott. A hátsó irányzék egy fekete kocka, vízszintes bordázással és két hernyócsavar segítségével rögzítve. Elviekben oldalra állítható. Nem bántam volna, ha valami értelmesebb hátsó irányzékot terveznek a pisztolyra, nekem kissé puritán és egyszerű - lehett volna ez is fénygyűjtő.

 A célzás egyébként nagyon jól megy ezzel a szettel, de érződik hogy az optikai betét használatát feltételezik a pisztolyon.

További nagyszerű részlet, hogy kaptunk visszajelzést az elsütőmechanika állapotára vonatkozóan. A szán vége erősen emlékeztet egy Waltherre, ahol kis piros pötty jelzi az elsütő tűzkész állapotát. Enyhén kilóg a szán végén található bemélyedésből. Szabadkézzel érezni, kesztyűben kevésbé. Elsütés után mélyen a szánba ül ez az a kis ezüstös, vörös pöttyös pecek.

A külső cső kissé hosszabb a pisztoly szánjától. Nekem érzésre kicsit rövidebb hosszt is elviselt volna. A rajta lévő menetvédő bomszli, hatalmas és szögletes elem. Anyaga alumínium, festés erősen fényes és mélyfekete - mindentől elütő színű. A menetvédő meglepően súlyos példány, rögzítésére nem applikáltak o-gyűrűt, egyszerűen erőből kell feltekerni a megfelelő rögzítettség érdekében.

A szétszedőkar mindkét oldalon elérhető, egy időben szükséges a két oldalt használni. A szétszedés folyamata általa gyors és egyszerűen elvégezhető.

Itt jön a meglepetés, hogy a szokásos airsoftos belsőtől nagyban eltérőt kapunk, nincs semmilyen kakasos szerkezet. A GHK-hoz hasonló "strikeres" elsütést kapjuk.

Az alapvető működés lényege, hogy az elsütőrudazat segítségével tolunk ki egy ütőszeget a társzelep ellenében. Megfelelő távolság megtétele esetén az ütőszeg reteszelésre, rögzítésre kerül, amelyet a szán old ki később hátramozgás során. Ennek jellegzetességei, hogy a szán teljesen simán és akadálymentesen mozog, az elsütést a tárban lévő gáznyomás erőssége határozza meg és a sütés módja kicsit máshogy kell végezni, mint a kakasos verziók esetén. Ha röviden és határozatlanul húzod, a szelepet is lassan és fokozatosan nyomod be, vagyis a csőtorkolati energia csak az erős, lendületes és határozott sütés esetén lesz stabil - ezt pedig kicsit gyakorolni szükséges. Gyorsan szokható, ahogy imádom a megszokottól keményebb, erősebb és határozottabb sütést - érzésre valamivel közelebb van az éles elsütéséhez. Igaz, nem egy sportpisztolyszerű, nagyon határozott és kemény sütést kell várni, de hasonlóan jó és kellemes érzés - fényévekkel jobb egy AAP, Glock vagy HiCapa ellenében. Az nagyon fura, hogy felhúzott elsütő esetén, tár nélkül érzésre nem történik semmi - ne várj kattanást, vagy bármit.

A következő meglepetés, hogy töménytelen mennyiségű szilikonszír van a szánban, az elsütő meg nagyjából csont száraz.

Nos, a szán szerelési minősége is hagyott kívánni valót maga után. Az első ami feltűnt, hogy a nózi szorult a dugattyúházban (BBU), mivel a külön alkatrészként meglévő hüvelyvonó sorjás volt, nem mozgott szabadon és ebben akadt szegény fúvóka. A nózi-rugó eleve gyenge volt, így rögtön cserélnem kellett. Az red-dotot rögzítő lap csavarja kiszakított kis darabot a menetből, amely szintén a nózi útjában volt. Egyéb irányt öblös nagy dugattyúval rendelkezik a pisztoly, amely teljesen köralakú. A nózi-rugó jó helyre lett tervezve, míg a nózi maga is nagyon masszív és erős felépítésű - vagyis a levegős rész tartósnak tűnik, ha jól teszik össze.

A szán végén lévő felhúzottság jelzőt az elsütő tolja hátra, pofon egyszerű mechanikai megoldás ez is.

A hop up pedig gyári állapotában semmit nem csinált a sok zsír, olaj és szögeletes lenyomó lemez miatt - ugyanis amíg bele nem vágot a lemez a gumiba, volt hop hatás. 2025-ben már lassan kötelezőnek kellene lennie a betétezésnek a lenyomólemez és gumi között, mert sajnos a legtöbb pisztoly esetén a lemez túlbuzgó, vagdalózó munkája okoz hop vesztést. 

A hop egység minimum álláson...	... és maximumon.

A hop esetén sajnás a WE még mindig nem hajlandó elengedni a borzalmas, kisablakos belső csövet. Ellenben a lenyomó lemez kellően nagy, erős jól beállítható. Azt sajnáltam, hogy eléggé kicsi a hop hatás beállítási tartománya - de ezt remélhetőleg később tudom javítani egy állítótárcsa cserével. Alkottam egy gumilapból egy betétet a lemez és a gumi közé, így a lemez gumit vágó tevékenységét is sikerült megoldani, miközben rögtön megkaptam az elvárt .30-.32 BB számára szükséges hop hatást. Kicsit furcsa, hogy nagyon aprócska műanyag darab van a szán elejében - amellyel a fém-fém ütést próbálják csillapítani.  A rugóvezető fém, hop kamrához csapolással illeszkedő és kellően erős helyretolórugót kapott. Külső cső a Glockokra elmékeztető megoldást kapta - jobb oldalt két szárnnyal a tokban billenő, reteszelő mozgást végez - fix, nem mozgó külső csőnek jobban örültem volna. Maga a szán enyhén lötyögősen illesztett. Nem zavaró a lötyögés, de a WE-re jellemzően inkább keresztbe lötyög.

Az elsütő nagyon kevés alkatrészből áll, egyszerű felépítésű. Méretes, habár spiáter alkatrészeket építettek be - de az eddigi rutin alapján megítélve, tartósnak néz ki. Az elsütőrúd egy forgó alkatrészt mozgat, amely előre tolja az ütőszeget, amely aztán kerül rögzítésre reteszeléssel - nyíl alakú alkatrész az elsütő közepén ez. Az említett jellegzetesség emiatt van meg az elsütésben amelyet az előbb említettem.

Amin meglepődtem, hogy a pisztoly rendesen rúg, kemény visszarúgása van. Hideget 15 fokig jól bírja, 10 fok körül és azalatt viszont szerintem a kakasos elsütőjű pisztolytól rosszabb. CO2 tár létezik a típushoz, de csere alkatrészek teljes hiánya miatt én ezt teljesen elengedtem.

Egy teszt sorozatot hajtottam végre 15 fokon. Itt Ultrair Narancs gázzal mértem a pisztoly erejét egy AceTech Lighter BT tracer/kronó egységgel. Az első sorozatot 5 másodpercenként egy lövéssel hajtottam végre. Ezután a pisztoly és tárat hagytam a kertben az asztalon, árnyékban egy óra hosszat. Ismételtem a mérést, de folyamatos lövésekkel (1 másodpercenként ismételve). Így néztem meg a lehűlést kicsit aggresszívabb módon. A második tár gond nélkül kiment, majd a tárat újratöltve folytattam azonos módon. A harmadik tárra fogyott el a gáz ereje, amely során éppen kiment a harmadik tár - de már NBB módban, vagyis a szán nem mozdult, a BB-t kilőtte és kézzel kellett töltőfogással az újabb lövéseket leadni. Ettől a szerencsés és jó teszt ellenére is azt gondolom, hogy legfeljebb átlagos vagy átlagosnál picit jobb a hidegtűrősége a pisztolynak.

A tár átlagos méretű darab, 22 BB kapacitással. Ami kicsit szokatlan, hogy a tártalp aránytalanul nagy, cserébe jobb fogást biztosít. Ez főleg akkor jön jó, hogyha nagyobb tenyered van, mivel a tártalpra is rá lehet fogni egy kicsit. A tártalp egyébként a +3 méretűnek megfelelő. Az AW-re jellemzően piros gázkiömlőgumival szerelt, amely véleményem szerint a WE-től tartósabb és jobb. Ami kissé csalódást keltő, hogy a pisztolyhoz vásárolt 3 tár közül mind eresztett. Kettő esetén a tömítőtömböt rögzítő csavar enyhe meghúzása elegendő volt, míg egy esetben a tömítést cserélnem kellett. Újabban ez is állandó jellegzetesség a WE pisztolyok esetén.

Magam részéről a TP9 nagy szerelem lett. Modern megjelenésű, kompakt, jól felszerelhető és hatékony pisztoly. Az új elsütőmechanika miatt a megszokottól eltérő és jobb a használata. Sajnos a CyberGun miatt jelentősen el van árazva szerintem, mellé pedig a teljes support "tilalma" lehet (vagy lesz) a pisztoly végzete. Sajnos azt látom, hogy megfelelő, legalább minimális alkatrészt támogatás miatt nem merem ajánlani a típust annak ellenére is, hogy jó pisztolyt látok a személyében. Érdekes módon a használt piacon nagyon is reális áron jelennek meg, olyan 45-55K között 1-2 tárral - ez lenne a reaális és elfogadható ár a pisztolynak véleményem szerint.

A bemutatóba nem az összes fényképet tettem a szöveg mellé, így a galériára mindenképpen lessetek rá a cikk elolvasása után. Későbbiekben várhatóan ki fogok tenni pár egyszerű videót is, ezzel tovább szinesítve a bemutatót.

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause