CyberGun: FNX-45

Az FNX-45-tel történő első találkozásomkor nagyon csodálkoztam a típuson. A megjelenése során merőben új és szokatlan volt hogy egy pisztolyra optikát szereljenek. Nagyon látványos és hasznos ez a funkció, amelyre akkoriban furcsaságként, érdekességként tekintettünk, mára pedig már nagyjából általános funkcióvá vált. Végül a típus iránti rajongásomat a DayZ tette teljessé, amely játékban a túlélés érdekében számtalan alkalommal használtam a pisztolyt, szinte ragaszkodtam hozzá.

A pisztolyt a VFC gyártja és a CyberGun által került a disztribúcióba. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Az első előnye, hogy teljesen autentikus feliratokkal kerül a polcra, illetve a CyberGun által viszonylag könnyen beszerezhető pisztolynak számít. Viszont egyben egyik legnagyobb negatívuma, hogy a pont a CyberGun üzleti politikája miatt nehéz hozzá alkatrészt találni - nem beszerezhetetlen, de vadászni kell bármit is - ha szükség lesz rá.

Az FNX-45 egy méretes, massszív és közepesen kényelmes pisztoly. Első kézbevétel során egy masszív, jól összerakott pisztoly benyomását kelti, méretes szánja korrekt súllyal rendelkezik amely a használat során csal majd mosoly az arcunkra. Fekete és homokszínben szerezhető be, amelyből a homokszínű verzió számomra inkább barnás árnyalatúnak mondható. Mindkét szín esetén a festés tartóssága nem a legjobb, a szán az éleken gyorsan megkopik. Maga a festés is picit érdes felületű, nem sima. A szán színe a toktól kissé elüt, inkább az a feltűnő hogy a tok matt felületű és a szán enyhén fényes, viszont a kettő textúrája erősen hasonló.

A markolathoz különböző méretű panelek tartoznak, így a méretet személyre lehet szabni valamelyest. A markolatpanel cseréje viszont borzalmasan van megoldva. Egy furaton kell benyúlni és egy kiálló nyúlványt lenyomni, közben a nagyon szorosan illeszkedő markolatpanelt lehúzni a tokról. A nyúlvány, amely a markolatpanelt tartja - hogy ne csússzon le -, eléggé vékonyka anyagból van. Abban szinte teljesen biztos vagyok, hgoy sokszori használat után ez a darab le fog törni.

Nagyon sok felirat és szöveg található a pisztolyon. A szán és a tok is bővelkedik a feliratokban és logókban. Mind meglehetősen látványos, hangsúlyos és szép. Kifejezetten jól esik a szemet a pisztolyon pihentetni, habár a festék megfolyása árnyalja egy picúrkát a kukacos szemem számára. Egyedüli sötétfolt a szememben, hogy a tok alján, szereléksínbe rejtett szériaszám lapka az erőteljes rázkódás miatt elveszett. Megjegyzem, hogy a bevizsgálás próbajele is ront a látványon számomra, inkább a szán másik oldalára került volna - hüvelykivetőnyílás elé például.

A kezelőszervek kapcsán rögtön a SigSauer P22x szériája jutott eszembe. Hasonló konfigurációt kapunk itt is, viszont a biztosító-/fesztelenítőkar az említett típushoz képest sokkal jobb helyre került. A pisztolyra ránézve és azt kézbevéve érződik a szolgálati fegyver érzésem támadt - inkább katonai, mint rendőr. Ez onnan ered, hogy a pisztoly a klasszikus szolgálati fegyverekkel kapcsolatos tulajdonságokkal rendelkezik, mint SA/DA elsütési mód, fesztelenítési lehetőség, méretes egyben jól kezelhető szétszedőkar és hatalmas tár. A rendőri felhasználásból viszont kilóg az RMR-irányzék, amely a pisztoly megjelenése kapcsán nagy újdonságnak és innovációnak számított - manapság pisztolyon RMR-irányzék megszokott jelenség lett.

A pisztolyon található szánakasztó egészen pici és jól elrejtett. Igazából mérete miatt adja magát, hogy inkább a szánt mozgatva végezzük el a csőretöltést, mint hogy a szánakasztót használjuk helyette. Teljesen kétkezes elrendezésű a szánakasztó. Kissé hátra tették a szánakasztót, ráadásul mindkét oldalt a tokban viszonylag mélyen besüllyesztésre került. Nagyon közel került a biztosító-/fesztelenítőkarhoz. Megjelenésében és használatában is erősen a Glock-okat idézi, egy lemezből készült és meglepően apró eleme a pisztolynak. Nekem nem kifejezetten kényelmes használni, talán XL-tenyérrel picinek hat és kissé rossz helyre is került.

A szétszedőkar nagyon adja a Sig P22x érzést, mert számomra ez a típus hozta be a "kényszeresen használom" effektust. Bebiztosítás helyett, inkább fesztelenítek holsterbe történő rögzítés esetén is. Az FNX ebben a tekintetbe szerintem jobb lett, mivel a szétszedőkarja kisebb egy P226-hoz képest és nem ennyire kényszeresen hangsúlyos helyre került. Maga a biztosítókar külső része műanyag, tokkal természetesen azos anyag és a textúrája is teljesen azonos. Mindkét oldalon a karok enyhén rejtettek és védettek, meglepően aprók, rövidek és alacsony profilúak. Tűzkész állapotban látható a piros pötty, mint figyelmeztetés. A biztosítókar egyben fesztelenít is mikor azt lefelé lenyomod le. Lenyomáskor enyhe kattanás érezhető, meglepően kemény és jól érezhető. Ami itt bosszantó, hogy ha szorosan fogsz a pisztolyra a biztosítókarok lenyomásának nem nagyon marad hely. Számomra mindenképpen fogást kell cserélni, fogáson lazítani hogy le tudjam nyomni a biztosítókarokat - és ez egységesen mindkét oldalra igaz.

A tárkioldó számomra kissé szokatlan jelenség. Teljesen kétkezes, könnyen használható, de ennek ellenére nekem mindig is furcsa volt. A pisztoly hatalmas méretéhez képest meglehetősen apró, formája is szokatlan. Inkább hosszúkás a formája, amelyen lépcsőzetes barázdák találhatóak, középvonala pedig hansúlyos vonalat kapott - jól ki lehet ezt tapintani. A tok a tárkioldó körül is rendesen be van süllyesztve, jól elrejtették ezt is - habár a bemélyedés peremei eléggé sarkosak, hangsúlyosak. Saját ízlésemnek a tárkioldó nagyon puha. Ennek szerintem a használt rugók és a tárakasztás módja lehet az oka - a tárakon két viszonylag kis méretű karom található, ebbe akad bele a tárkioldó. A tárkioldót nem kell kifejezetten mélyen benyomni, a tárat pedig azonnal ejti. A tár mérete és súlya miatt pedig nagyon gyorsan kiesik.

A pisztoly elsütőbillenytűje hatalmas, jól kerekített sátorvasat kapott. Kesztyűvel is kényelmesen beférni, még nagyobb tenyérméret esetén is. Ebben egy vékony, kifejezetten kecses elsütőbillentyű található, amely formáját és méretét tekintve szupermodell alkatúnak hat a pisztolyok közt. Az elsütőbillentyű erősen műanyag hatású, kifejezetten gagyi érzésem van vele kapcsolatban. Mivel az FNX-45-öst szolgálati és hadicélra fejlesztették, ezért rendelkezik SA/DA elsütési móddal is. DA módnak köszönhetően az első lövést az elsütőbillentyű meghúzásával is meg lehet tenni. Továbbá a Double-Action mód miatt a normál sütés hosszú és nyúlós. Ami nagyon érdekes, hogy a legtöbb DA-sütéssel ellentétben egészen puha a sütés, a sütés ereje nem hiretelen felkeményedő. Ami nagyon szokatlan, hogy SA-módban, mikor a kakas fel van már húzva, a sütés nagyon puha. Az elsütőbillentyű ekkor olyan egy centimétert jár még, nem igazán érezni hol a sütési pont - főleg a sütés puhasága miatt. Az elsütőbillentyű a kakas megfeszítésekor is előfeszítésre kerül, így picit hátrébb kerül. A sütés során pedig túlnyúlást nem lehet állítani, az elsütőbillentyű hátsó gerincén van egy dudor, amely a tokon időben felfekszik. Az egész sütés azért szokatlan, mert szolgálati fegyverként sokkal keményebb, hosszabb és nyúlósabb sütést vártam először, ehhez képest inkább sportpisztolyos érzést kapok, egyedül a sütési pont határozatlansága zavart valamelyest.

A pisztoly nagyon jól felszerelt, főleg megjelenése idején. A korabeli pisztolyokhoz képest luxusnak tűnt az a számos extra, amelyet az FNX-45 alapból megkapott. Az egyik ilyen az irányzékai. Alapból kapunk egy kissé magas, méretes és jól használható nyílt irányzékot. Ez lehetne tríciumos, magától világító is - de az árazásban ezt nagyon megéreznénk azt hiszem. Mindkét irányzék fehér műanyagperselyben kapott egy fekete pöttyöt. Ezek kellően kontrasztosak, a lövészet közben könnyű összerendezni őket és a használatban is nagyon praktikusak.

Viszont szinte az első pisztoly volt a piacon, amelyre lehetett tenni red-dotot. Tudom manapság ez már alapkövetelmény, de akkoriban ámultunk ezen. Autentikusan én egy kínai RMR-kópiát tettem fel. Arra nagyon figyelni kell ennél is, hogy milyen csavarokat használ az ember és hogyan húzza meg őket. Az adapterlapot a dugattyúházba csavarozva kell befogatni, amely sajnos puha és gyenge spiáter. Nálam a pisztoly előző tulajdonosa rendre túlhúzta a csavarokat, ezzel a dugattyúházat is sikerült tönkretennie. A dugattyúházból a csavarok menetei csodaszépen ki is szakadtak, így a vége egy Azimuth megerősített dugattyúház lett és szintén ettől a gyártótól származó nózi. Még a megerősített dugattyúházzal sem vagyok abban biztos, hogy a red-dot plate nem fog ismét letörni - vagyis a csavarok menetei kiszakadni. A red-dotba ezért nem tettem felhúzókart, továbbá kerülöm a használat során a red-dot érintését vagy a red-doton keresztüli csőretöltés módját.

Folytatva az extrák listáját, a külső cső is menetes. Ezen ráadásul eléggé mutatós menetvédő is megtalálható. Ami kicsit meglepő, hogy itt 16+ menet található, amely a tracer egység felszerelésében bonyodalmat tud okozni. Maga a külső cső is súlyos, a külső végén csodaszép huzagolás imitáció látható. Kialakítása által pedig nagyon szép, fémes és csattogós hangot ad, mikor a szán visszazár - erről a szán részletezése során külön kitérek majd.

Utoljára maradt a szétszedőkar. Szintén eléggé méretes és hangsúlyos alkatrész, nagyon adja a SIG-érzést ez is. A szánt az adott bejelölésre kell illeszteni, szétszedőkart elfordítani és a szánt levenni.

Szétszedve is nagyon érződik, hogy a szán milyen méretes, vaskos és drabális. Van benne anyag rendesen. Az elrendezés mára megszokott, klasszikus VFC kinézete tárul elénk. Ami itt eltérő, hogy a nózi nem furcsa és nagyhely-kialakítású dugattyúfejet használ, inkább mini-GBBR nózit alkalmaz és abból is egy igen méreteset. 

A pisztoly méretéhez passzolóan szintén méretes rugóvezetőt, külső csövet és masszív hop kamrát kapott. A hop kamra bal oldalán található az a karom, amely a tokba kapaszkodik be. Ezen felül az egész kamra alján egy sín található ami szintén a tokba illeszekedik be, mint a stabilitást növelő megoldás. A hop kamrából egy rugó nyúlik ki, amely a külső csőbe kapaszkodik, ezzel a külső csövet mindig megfelelő helyre próbálja visszahúzni - illetve nagyon jellegzetes, fémes hang egyik oka és forrása ez a megoldás.

A hop kamra klasszikus tárcsás állítású, eléggé korrekt lőtávval és pontossággal bíró darab. Jobb belső csővel és hop gumival meglepően szépen lő a pisztoly. A szóra picit lehetne jobb is, de ez valószínűleg annak tudható be, hogy a tokban eléggé jelentős lógása van a hop kamrának. Bal-jobb és fel-le irányba is rendesen lóg, mellé a szán illesztése a tokon szintén eléggé laza. Pontlövő nem lesz ebből a pisztolyból, de eléggé korrekt és használható a harctéren.

A rugóvezető egy karom segítségével, illetve a hop kamrán található tartóbakk mentén illeszkedik. Szorosan és pontosan. Itt is már egy megerősített helyretolórugó figyel, amely nagyon dinamikusan és nagy erővel mozgatja a súlyos szánt.

Mint előzően említettem, hatalmas és méretes nózija van a pisztolynak. Ezt előző tulaj masszív kikopás miatt cserélte egy megerősített Azimuth márkájúra. Viszont a csere nem azért kellett, mert a nózi gyenge volt, hanem a laza illesztés miatti súrlódás miatt fogyott el a nózi nyaka és nem tömített jól a hop gumival. Igazából a csere után az új nózi nyaka is szépen el kezdett kopni, annak rendje és módja szerint, sajnos. A csere nózi esetén is marha erős rugót tett be a VFC, amely egyébként igaz a gyárira is. Nekem a gyári és az utángyártott nózi tárgumit körbevevő hátfala is letört, ez pedig a szán helytelen pozíciója miatt van - előrébb zár rá hopup egységre a pisztoly, így a szán nagyjából 1,5-2,5mm-rel előre csúszik.

Ami további bajom, hogy a nózi rugó elhelyezése még hagyján, de a nózi-rugót tartó alkatrész nagyon rosszul lett kitalálva. Egy nagyjából cápafogra hasonlító alkatrészről van szó. Apró, rosszul elhelyezett és sérülékeny példány is. Cults3D-n megtalálható ennek a nyomtatható terve, de ennek kinyomtatásához már eléggé szép felbontás és jól beállított alapanyag extrudálás kell - hogy ne eldeformálódott masszát kapj. A nózi-stopper beépítése is egy igazi kínhalál. Semmi nem tartja a helyén és eléggé nehéz pozícióban tartani a BBU szánba történő beépítése során. 

Ami nagyon szimpatikus a VFC esetén, hogy a részletekre nagy hansúlyt fektető kínai gyártóról van szó. Így a szán végén megtalálható az ütőszeg imitációja, ami kellemes látvány a szemnek.

Az elsütő eléggé masszív, bonyolult és erős lett. Tele van apró alkatrészekkel és jópár rugóval, viszont az alkatrészek javarésze acélból van. Szétszedni az elsütőt és karbantartani eléggé halál, viszont ritkán kell belenyúlni. A pisztoly sütése is lehet ettől olyan puha és szinte érzés nélküli. Koszolódásra kell igazából figyelni, a többivel nem hiszem hogy gondod lesz. Az egész elsütő bírja az erős gázt, ha lenne a CO2 üzemet is.

Még a tokhoz tartozik az a részlet, ami nekem a szerelgetés és ismerkedés során rögtön feltűnt. A vezetőlécek eléggé apróak és picikék, ezen a szán eléggé billeg. Viszont a szán súlya tetemes, főleg red-dottal. Ez tovább erősíti a lötyögést és enyhén zavaró érzés lesz, de tűrhető. Ami viszont ide tartozik, hogy a szán súlyával és erejével számolt a gyártó, így a tok elejébe hatalmas bakokat építettek be amelyen a szán felfekszik. Nem a rugóvezető állítja meg a szánt, nem a hop kamrán vagy külső csövön van ez a hatalmas terhelés. Ez egy okos húzás a VFC részéről, tudatos és szerintem tapasztalati úton tanulták meg ennek szükségességét. Egyedüli kérdés az lesz, hogy idővel a műanyag öregedése során ez az ütköző-bakk ki fog-e törni?

A tárak egy másik látványos pontja a FNX-nek. Nekem ebben tetszett meg a DayZ korszakomban. Hatalmas tár, amely erős .45 lőszerrel rendesen meg van pakolva. Ettől a tár fizikailag hatalmas, amely XL-es kézzel rendelkezők számára egy kényelmes pisztolyt fog eredményezni és alatta már picit Desert Eagle szerű kézfogást fog eredményezni. :)

A tár megjelenése is nagyon szexy lett. Fényes króm felületet kapott, tártalp pedig szintén egy méretes és jól rögzített műanyag darab. VFC-hez híven a betöltőszelep felül található, viszonylag jól rejtetten és nagyon jól hozzáférhetően. Az éles tár lőszer imitációját, de a lemez megmunkálási nyomait is leutánozták. Az adogatótömb csak a tártest bontása után vehető ki, könnyen hozzáférhető és könnyedén le tudod húzni.

A tárajak és a gázkiömlő gumi kísértetiesen hasonlít a Glockokban megtalálhatóra. Egyébként nagyon szépen adogat, üres tár esetén a szánakasztással sosem volt gondom. A brutális méretű tártalp pedig csavarral került rögzítésre - mérete és súlya miatt muszáj volt. :) Érdemes megnézni a tártalpon lévő logót is, csodálatos látvány.

Sajnos nem teljes győzelem, mert ezzel igaz hatalmas gáztartályt, de átlagos BB-kapacitást kapunk. A tárak viszonylag rövidek, nagyon szélesek, ezzel is csak 25 BB fogadására alkalmasak. A gáztartályt tömítőtömbje nem o-gyűrűt, hanem tömítést használ. Fura formájú és formára öntött gumidarab, nem lehet csakúgy kicserélni. Szintén létezik 3D-modell Cults3D-n a TPU-val kísérletezők számára, egyébként nehezen beszerezhető a csere darab.

A hatalmas tártest hozza magával azt az előnyt, hogy a gáztartály hatalmas. Azt fogod tapasztalni, hogy egy gáztöltéssel elég sok tárat el lehet lőni, főleg ha türelmesebb és nem durván dinamikus játékot játszol. Érdekes módon ezzel a hidegebb időben is élhetőbb lesz a pisztoly. A hidegre visszakanyarodva, a krómozás miatt picit hamar fagy a tár, de mérete és felülete miatt gyorsan is melegszik.

A tárkioldó teljesen kétekezes, ezt a viszonylag egyszerű tartópöckös megoldással érték el. Az adogatótömb két oldalán találhatóak ezek, amelyek a tár méretéhez képest meglepően picikére sikerültek. A használat során nem kopott meg lényegesen, annak ellenére is hogy látványosan és nem túl bizalomgerjesztően kicsik ezek. Maga a tár is rendesen mozog a pisztolyban minden irányba, de működési hibát egyáltalán nem tapasztaltam szerencsére.

A pisztoly nagyon durva játékélményt ad. Érezni, hogy erre tervezték meg. Legyen látványos és tele szép részlettel, de amikor lőni kell, kapaszkodni is. A masszív, széles és méretes szán súlya keményen érvényesül. Még a gyengébb gázokkal is nagyot rúg, green gas esetén is már keményen kapaszkodni kell. Az első éles helyzetben bevitt találat esetén nem csak az ellenfél, én is meglepődtem - "mi a franc volt ez?" mondat mindkét oldalon elhangzott. Hangja hangos, ráadásul nagyon komoly fémes csattanással ér véget. Amikor lőssz, kisfickó is vigyázzba fog állni picivel lentebb, abban biztos lehetsz. A kezelőszervek, használat és az egész rendszer teljesen rendben van, talán a puha és határozatlan sütést kell erősen szokni. Nem nagyon találkoztam olyan VFC/CG FNX-45 felhasználóval, aki ne lett volna szerelmes a saját pisztolyába és ez nem ok nélkül van így. :)

Lezárnám a cikkemet azzal, hogy jó cucc és vedd meg. Sajnos további három problémám még akadt.

Egy lényeges rejtett fekete foltja van a pisztolynak. A Cybergun. A francia cég olyan módon működik, hogy a beszállítói számára tiltja az alkatrész támogatást, így csere alkatrészek felkutatása eléggé nehézkes. Vannak rejtett készletek bizonyos alkatrészekből, de szükség esetén javarészt minden esetben a VFC-vel kell offline (levelezés útján) egyeztetni az alkatrész igényről - a CyberGun tudta kívül. További gond, hogy a gyártó civil verziója eltérő tárat használ, így az FNS-9 vásárlása esetén a tárakat nem tudod ismételten felhasználni. Illetve az utolsó a szererintem kicsit magas ára, ami mai szemmel már egyáltalán nem számít magasnak - főleg egy P320/M17/M18 hasonlítása esetén, ahol a pisztolyra is szép összeget rá kell locsolni...

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause