ASG: Scorpion Evo3 HPA

Számomra a Skorpió név alatt mindig is a VZ.61 fog az eszembe jutni, nem az EVO fog elsőként beugrani. Viszont azt elfogadom, hogy a VZ.61 egy eléggé kényszer megoldásnak sikerült. Egy olcsó, igénytelen és egyszerű szerkezet a maga kötöttségeivel. A kötöttségeik kapcsán mindenképpen arra gondolok, hogy a mérete és a formája miatt nem valami használható, kényelmes fegyver. Nekem egyedüli módon a kis mérete miatti rejthetősége indította el a fantáziámat, de ezt a kényelem és ergónómia hiánya erősen ellensúlyozta.

Aztán megtörtént a "módszer váltás" a cseheknél is, így elindult egy fegyver modernizálás náluk is. Ennek a legjobb példáju az EVO, amelyből az EVO3 egy kiemelten jól sikerült géppisztoly lett. Felvette a versenyt a nagyobbak minden téren, talán még maga mögött is hagyta azokat. Használható, megbízható, relatív olcsó. Röviden egy ideális fegyver rendvédelmi szervek számára, illetve korlátozottan katonai használatra is el lehetne képzelni.

Az ASG pedig ezt nagyon jól érezte meg mikor kijöttek az AEG verzióval, amelyet a HPA verzió megalkotásával koronáztak meg. Hogy miért mondom ezt? Mert az airsoftban az EVO3 mérete és kialakítása miatt ideális minden téren, némi fejlesztéssel pedig komoly fejfájást tud okozni az ellenfelek számára. A kevés kötöttség és hátrány megszokása után hosszútávon is jó fegyvered lesz, de szerintem ez csak a HPA verzóira igaz!

Az EVO3 esetén az első lényeges észrevétel, hogy fém alkatrészeket alig lehet felfedezni. Ez egyrészt az éles fegyvertől örökölt dolog, ennek pedig nagyon sok előnye van. Az egyik a fegyver súlya, amely megdöbbentően könnyű lett. A másik előny az hogy a műanyag alkatrészek illesztése pontos, miközben kellően tartós a fegyver külseje. Nyílván egy durva esést nem biztos hogy túl fog élni a szerkezet.

Az autentikus megjelenést az ASG biztosítja, így számos felirat található meg a fegyveren. Ezek a feliratok a fegyvert látványossá teszik, amelyek határozott körvonallal és jól olvashatóan készültek el. Ügyesen elrejtették az ASG logót és a replika valós kaliberét és a német "F" jelzést, ezek a sátorvas aljára került fel. Szintén ide rejtették el a garanciamatricát, amely a test kétrészére fog rá, így mindenképpen sérülést szenved egy szétszedés esetén.

A külsőbe talán egyedül a számos csavar és persely megjelenése rontja el, de szintén az élestől örökölt dologról beszélünk.

A fegyver esetén a fém alkatrészek száma annyira csekély, hogy ezt inkább fel sem sorolom. Igazából itt a tok és előagy között elhelyezkedő fém szíjakasztót fogjuk igazán érezni, illetve az akkumulátor beszerelés során a külső csövet. Talán még a zárakasztó és a felhúzókar, amit meg fogsz tapasztalni, minden más fel sem tűnik és nem is fogja keresni az ember. Műanyag a tűzváltókar, maga a test, tusa, markolat, szinten minden a pár említett alkatrészen kívül.

Nekem a replika mérete és kialakítása valahol erősen a G36c-t idézi, de attól sokkal kecsesebb és áramvonalasabb. Kapunk egy HK-slap lehetőséget a csőretöltés szempontjából, van egy jól elhelyezett és méretes zárakasztónk, méretes teljesen kétkezes tárkioldónk, szintén full kétkezes tűzváltókarunk. A tusa kellően masszív, hosszúsága szintén kétkezesen állítható és pofadék nélküli, cserébe behajtható. A fegyverszíj számára három pontot kapunk, a tok végén a tusa előtt a tokkal együttesen kialakítottat és egy fémet a tokeleje és előagy között. Sajnáltam, hogy az elől látható szíjakasztóból dönteni kell hogy hova tesszük. Igazán adhattak volna kettőt is, így kénytelenek leszünk külön megvenni ezt is. Egyébként az ergónómia jó, gyorsan szokható és gyorsan megszerethető.

Talán az ergonómia egyedüli furcsasága az inkább DMR-ekre jellemző alján bumszli, vékonyka pisztolymarkolat. A markolat alján lévő kiszélesítés a régi G3/M16/PSG-1 markolatokat idézi a lecsúszást teljesen megakadályozó tökszerű bumszlijával. A markolat textúrája átlagos, elfogadható és semmilyen extrával nem rendelkezik. Ami meglepő, hogy a hosszanti bordák nem tűnnek elgendőnek, de az élük szabályosan belevág a marokba, így jó fogást biztosít.

A tűzváltókar határozottan kattan egyik helyről a másikba. Ellenállása nagy, de nem lehetetlen átváltani egy kézzel se, érezni a határozott kattanását minden váltás esetén. Egy M4-hez hasonlítva kevésbé olyan kényelmes, talán a formájának tudható be.

A tárkioldó méretes, említett módon teljesen kétkezes. Tárat határozottan fogja - akár egy ujjal is könnyedén benyomható. Benyomása esetén a tárat íveltsége miatt nem ejti ki csak ha adott szögben tartod a fegyvert. A fegyvert függőlegesen tartva egy adott szögben viszont már kiesik a tár, de ezt a szöget erősen keresni és gyakorolni szükséges.

A zárakasztó a fegyver bal oldalán, középen található. Nagyon méretes, fémből készült kar. Üres tár esetén a fegyver megáll és csak a zárakasztó lenyomása után lesz ismét lövést leadni. A zárakasztó könnyedén lehúzható, végállása körül érezni lehet az alatta rejlő mikrokapcsoló nyomását - jellegzetes mikrokapcsolós kattanást lehet érezni. Azt sajnálom, hogy a felhúzókar használata önmagában nem elegendő - vagyis a zárkeret enyhe hátratolása és felhúzókar elengedése nem valósítja meg a csőretöltést.

A tusa nagyon jól eltalált, hasonlóvan a GHK G5 esetén lehetett találkozni. Ami nagyon pozitív, hogy az élessel szinte teljesen egyező - vagyis hasonló erővel lehet mozgatni, kioldani, behajtani, stb. A tusát simán a fegyver oldalára hajtva lehet rögzíteni, majd enyhén lenyomva kiold és normál állásba visszatehető. Maga a tusa eléggé kényelmes, kecses és mégis masszív. G5-höz hasonlítva sokkal finomabban és pontosabban jár, illetve fokokkal jobb minőségű. Egyedül a pofadék hiányát vettem észre, de igazából annyira nem is érzem szükségét. Megjegyzem a tusa is kapott egy méretes furatot, ide is tehetünk szíjat.

Méretéhez képest eléggé hosszú és teljesen egybefüggő szerelék sínt kaptunk a tok tetején. Ezen felül a markolaton is találunk három szereléksín darabot. Így karácsonyfa építése könnyedén megoldható, ízlésünk szerint. A markolaton lévő szereléksineket leszerelni kissé nehézkes, illetve ezeken a sineken látszik hogy szinte utólag került rátervezésre a fegyverre - nem illenek az összképbe és olyan butácskán oldották meg az elhelyezésüket.

Habár a fényképezérből kimaradt, de az EVO3 egy nagyon jó irányzékot kapott. Hátul diopteres (kör alakú nézőke) és elől egy fénygyűjtőszálas pöttyöt kapunk. Reflex és pontos lövésre is alkalmas ez az irányzék szett, amelyen a hátsó minden irányba állítható. Sajnálatos, hogy az első irányzékban lévő szál nagyon sérülékeny és könnyű összetörni.

A fegyver belseje alapvetően az AEG egy továbbfejlesztett verziója. Egy erősen egyedi gearbox található benne, amely belsőt lecserélve egy Wolverine Inferno Gen 2 HPA-engine kapott helyet. Az AEG verziót viszont egyedisége és szerelési hiányosságai miatt nagyon nem ajánlom. Viszont a HPA verzió egy nagyon jó minőségű, tartós és megbízható rendszer. Ráadásul vették a fáradtságot és számos extrával látták el, így az átlag AEG-ekhez képest kapunk némi pluszt. Ezek mint üres tár figyelés, zárakasztó és már gyárilag is jó minőségű hop rendszer párosítása. Egészen megdöbbentő, hogy az engine külön többe kerül, mint maga a gyári replika - így HPA rendszerekkel ismerkedők számára ideális kezdő replika az EVO3. 

Az engine jól el van rejtve a replikában, a szétszedés igazán melós folyamat a tok rengeteg csavarral történő összeszerelése miatt. Ezen felül a kábelezés is picit furán van elrendezve a fegyverben. Igen, az EVO3 is igényel egy akkumultárot amely a HPA rendszer vezérlőjét és a szoleonid szelepet látja el árammal. Meglepő módon ezt az apró akkumulátort egészen drágán adják, ennek karbantartási igénye pedig egy minimális plusz kér. Szerencsére az akku nagyon sokáig bírja, így igazából a tartály nyomásának figyelése nagyobb figyelmet követel(het). Viszont itt jön a másik csavar, hogy az Inferno egy nagyon stabil és jó hasznosítással dolgozó engine. A levegőt jó veszteséggel használja fel, így egy tartállyal nagyon sokáig el lehet lenni. Gyakorlatban egy 0,8 literes palackkal két-három játékot kényelmesen el van az ember, ha kevesebbet lő még tovább.

Működés során az elsütőbillentyű meglepően pontos. Igaz nem kifejezetten nulla holtjátékkal rendelkező versenyelsütésről van szó, de az AEG-ekhez képest már űrtechnikának érződik. Maximum fél-egy centis holtjátéka van, benyomás esetén érezni lehet a mikrokapcsoló kattanását. Nagyon gyorsan és gondolkodás nélkül reagál a lövés kiváltására. Feszes, tempós és gyors lövések leadására képes még egyeslövésben is. Ezen felül kaptunk egy rögzített háromlövéses burst opciót, illetve természetesen sorozatlövés is rendelkezésre áll. Itt jelentkezik az a probléma, hogy az ember milyen regulátort választ hozzá, mert lassú frissítésű regulátor a fegyver működését teljesen hazavágja. Például a gagyi, kínai regulátor nem tud annyira frissíteni hogy a burst megfelelően működjön. A frissítés gyorsaságának hiányában a burst lövés esetén az első lövés tökéletes, a második lövés már 2/3 lőtávot ad és a harmadik lövés maximum féllőtávra esik le. Szinte kiábrándító, így normális regulátor erősen ajánlott és erre sem szabad a költségvetést sajnálni. Nekem még gyors egyeslövések esetén is sikerült az alsó kategóriás regulátorok frissítési képességét érezni, így érzésre kaptam egy Trabantot a Ferrari helyett.

Ehhez jön, hogy egy teljes szétszedés átlagos kihívás feladatát adja. Még a hop szétszedése miatt is a tok alsó részén kívül mindent teljesen szét kell szedni. Számos csavart kell kivenni, kábelezésre figyelni kell. A markolat rész teljes szétszedése még nagyobb feladat, így ezen rész további szerelése mindenképpen csak tapasztalt szerelőnek ajánlom!

Maga a gearbox egy mikrokapcsolós elektronikát és az említett Wolverine Inferno V2-es engine-t rejti magába. A HPA csatlakozó a markolat alján található, rácsatlakozás egyszerűen és könnyedén megtehető.

Mag a hop egység gyárilag is jól szerepel. Állításához a felhúzókarral rögzíteni kell a kamu zárkeretet. Majd a tokban található meg a hop állítását végző tengelyt. Ezt forgatva lehet növelni vagy csökkenteni a hopup hatást amely közben racsnis kattogással segít érzékelni az állítás mértékét. Ami meglepő, a gyári hop egységgel is kifejezetten jó lőképet és a HPA-rendszernek köszönhetően jó lőtávot kapunk. Itt jön ki a replika méretbeli előnye, hiszen az könnyű, kompakt és jól kezelhető. Ezt pedig további fejlesztésekkel tovább lehet fokozni, hiszen a gyári hop rendszer picit gagyi műanyagból áll, így utángyártott vagy a gyári tuning kamra beépítése még tovább növeli a fegyver használhatóságát.

Maga a tár egy tipikus SMG tár. Vékony, keskeny és meglepően hosszú. Teljesen műanyag, kissé gagyi és játékfegyver érzést ad számomra. Kapacitása méretéhez képest egészen jó, hiszen 75 BB-t képes befogadni. Ami a gondom, hogy maguk a tárak viszonylag drágák és csak 3 darabos csomagban vásárolható. A tár rendelkezik egy üres-kapcsolóval, így amikor a tár kiürül, a fegyver megáll. A tárajak nagyon jól meg van tervezve, könnyű tölteni a tárat és stabilan, hiba nélkül adogat.

A használat során eléggé jellegzetes hangja van a replikának. Nagyon adja a géppisztoly érzést, legalábbis a hangja és a tűzsebessége. A replika tempósan lő bármilyen állásban is van a tűzváltókar, de a sorozat nekem már kicsit túlzás - én megszokásomnak gyors, de ez ugye erősen szubjektív. A replika ereje könnyedén és bármikor beállítható, hiszen a regulátoron a kimenő nyomás határozza me a fegyver erejét. Nekem 105-110 psi nyomás között, MaxModell kamrával, ML Wonder hop gumival és .43-as BB-vel produkált 1,748J csőtorkolati energiát - hop gumi teljesen új, még bejáratós.

Majd a nyomás 90psi-re csökkentése után kaptam 1,2J körüli csőtorkolati energiát. Ezzel a BB-vel félelmetes eredményt produkált, de végeredményben nappali/éjszakai játék és szervezői szabályok miatt végül .32-es BB mellett döntöttünk - ennek megfelelően a csőtorkolati energia picit csökkent, de így kegyetlen takarékos replikát kaptunk.

Ami meglepő, sorozaton jókora csőtorkolati energia esést tapasztaltam, de ez egyértelműen a rossz, gyenge regulátor okozza. A kínai regulátor nem képest frissíteni, így 0,86-0,9J energiára csökkentem, a lőkép pedig az inkább ne is említsük eredményt hozta. Persze egy Wolverine Storm regulátor ezt is kb teljesen megszűntette, így tényleg bebizonyítja mennyire figyelni kell a rendszer felépítésére!

A EVO3 esetén igazából három szempont, ami miatt erősen ajánlott replika. Az első szempont, hogy az Inferno Gen2 engine eléggé drága HPA-rendszer. Viszont a fegyvert kompletten megvéve gyakorlatilag csak az engine árát kell kifizetni, így a jelenlegi legolcsóbb HPA-fegyverek egyike az EVO3. Ráadásul a használt piacon könnyű jóáras replikát találni. A következő, hogy sokan megszokásból vettek EVO3-ast, mivel az volt a szolgálati fegyverük - ez is egy nagyon jó szempont, a környezetemben van erre is példa. A harmadik szintén egy olyan szempont, ami miatt a csapatba került egy példány, a fegyver súlya. Olyannyira könnyű és kompakt hogy komolyabb gerinc vagy derék probémával küzdő sporttárs sem fogja hátránynak érezni a fegyver cipelését, miközben erősen a high-end fegyverek kategóriájába tartozik - főleg tuningolva.

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause