Már sok cikkben említettem, hogy számomra leginkább a 2000-2010 között aktívan használt eszközök és tartozékok tetszettek a legjobban. Ennek a korszaknak pedig több olyan rendszeresített "eleme" van, amelyek már a rendszeresítés végén jártak és éppen cserélés alatt voltak. Ebben a korszakban nekem ösztönösen két dolog jut eszembe, mindkettő a németekhez köthető. Az egyik a H&K G36 családja és a másik a flecktarn ruházat. Mind a kettő a maga nemében különleges, airsoftos vonalon és hazai területen pedig ez a kettő kiemelkedő. A flecktarn minta ősszel iszonyatosan hatékonyan rejt, mai napig nincs olyan terepminta amely hazánkban ilyen jól működik ebben az időszakban. A G36 pedig mérete, kialakítása, elrendezése és milyensége miatt az egyik legjobb kezdőfegyvernek tartom a mai napig, ráadásul mint cikkemből (és régebbi YouTube videóimból) kiderül, jól sikerült és megbízható fegyver is lett. Nem szeretnék az eredeti G36 tervezésének, külsejére vagy bármi másra kitérni - mert szerintem mindenki ismeri a típust, hanem pedig könnyen utána tud nézni.

WE a G36 kiadása során már tapasztalt gyártó volt a területen, viszont ekkoriban terjed el az úgy nevezet open-bolt rendszerük. Maga a WE megnevezése szerinti "open-bolt" működési elv viszonylag friss volt, olyan 2-3 éve voltak ilyesmi termékeik a piacon. Mikor először megszellőztették, hogy lesz G36 replikájuk nagy reményekkel bíztam a projekt sikerében. Volt G36 AEG-em, amelyet imádtam - könnyű, megbízható, olcsó és jól használható fegyver volt. Mikor láttam az első teszt videókat, bebizonyosodott hogy ténylegesen egy jó fegyvert készített el a WE - az emlékezetes 18 táras sorozatlövés teszt kifejezetten bíztató volt.

Eddig 3 alkalommal birtokoltam WE G36-ot, minden esetben C verziót és ezen felül további 4 darabot láttam élőben - gyakorlatilag segítettem rendberakni őket. Az első fegyverem 3 évig szolgált, a második és harmadik kevesebb ideig. De az eredmények hasonlóak voltak. Az első példányról "szervízkönyv" minőségben jegyeztem fel a tapasztalatokat, amelyekből meglepően kevés bejegyzésből állt. Megjegyzem, a replikát eladva további 3 tulajdonosról tudok és várhatóan a fegyver valahol most is szolgál szerintem - csak nem tudom kinél és milyen állapotban.

A típusról a YouTube csatornán már készült videó. Ennek az első epizódja alább tekinthető meg, amely a fegyver külsejét mutatja be.

Az első, hogy a WE külseje gyönyörű. A fegyver javarészét kitévő selymes tapintású az üvegszál tartalmú műanyagból áll, a kedvenc részlet számomra. A színe fekete, habár nekem az egykori Classic Army G36 AEG-ek színe és anyaga jött be a legjobban. Megjegyzem, hogy a jelenlegi G36-ok közül messze a WE a legmasszívabb, hosszútávú használat után is azonosan tartós marad, illetve nem lötyög jobban mint a vásárlás idejében. A műanyag enyhén érdes textúrát kapott, alig észrevehető módon, a fegyver fogását és kezelését ez az érdesség teljesen jól segíteni. Enyhén rugalmas az anyag, a működés szempontjából egyáltalán nem zavaró mértékben. Ez a rugalmassák fokokkal jobb, mint az alsó kategóriás kínai AEG-eké. Külső tekintetében nem sok fémet kell keresni, ami az éles megfelelőtől örökölt dolog. Gyakorlatilag az elsütőbillentyű és tűzváltókaron túl minden "műanyag". Továbbá a kompenzátor alumínium, ahogyan maga a külső cső is. Egyedüli furcsaság, hogy a WE G36-ok tusáján található gumi eltérő formájú. A gumi alja és teteje nincsen lekerekítve, sarkos és szögletes ez a gumi. Ez azért gond, mert szinte kényszerít arra, hogy a tusára teljesen támaszkodjunk fel, támasszuk be és hajoljunk a fegyverben a lövések között - igazából ez jó, de megszokást igényel a kissé "kényelmetlen" fegyvertartás.

A fegyver kezelőszervei teljesen kétkezesek, kifejezetten jól kezelhetőek. Ez szerintem a G36 család egyik legnagyobb erőssége. Kétkezes minden, de szószerint. A felhúzókar az egyik legjobb ebből a szempontból, habár C és K variáns esetén a hordfogantyú/szereléksín közel található hozzá. További gondja a felhúzókarnak, hogy az élessel azonosan műanyag és el van méretezve az azt rögzítő csap mentén, vékony 2mm vastagságú anyag gyorsan törik - főleg, ha erővel és koppanásig húzzuk fel a fegyvert, mert ezt a részt extrém módon megterheljük. Jól mutatja, hogy több gyártó készít alumíniumból felhúzókart, de észszerű és némileg  óvatosabb kezelés esetén sokáig bírja a gyári is. A tűzváltókar zseniálisan jó. Jó helyen van, könnyen kezelhető mindkét oldalról egy kézzel, illetve együttesen mindkét oldalról is jól váltható. Kis trükkel a tűzváltókar ereje is jól állítható hogyha az abban lévő hernyócsavart kiengeded és erővel bentebb tolva állítod a feszességét. Egyébként jó kattan minden pozícióba, de emlékekre safe - semi irány puhább marad mindenképpen és a tűzváltón lévő jelölés nem mindig esik egybe a markolaton lévő jelölésekkel. Tárkioldó hatalmas, kétkezzel kezelhető és szintén jó helyen van. A tár mivel jól illeszkedik a tokba, azt egyértelműen ki kell venni a tokból - de alapvetően a tárazás egyszerű és könnyű lenne, ha a tár kialakítása miatt nem akadna bele mindenbe. A tusa behajtható, behajtott állapotban is bírja a használatot, de nem erre lett elsődlegesen kitalálva. Az előagy kényelmes, egyedül a szereléksínes/modernebb kialakításúak vágják a kezet kegyetlen módon.

Külön megjegyzés, hogy az AEG-eken használtható integrált optikás hordfogantyú feltehető, de nem ajánlom. A betekintési szöge, az optika nagyítása nagyjából kényszerirányzék jellegű, sok haszna nincsen - csak nehezíti a használatot. Azok a típusok, amelyeken van red-dot, szintén botrány minőségűek sajnos. Viszont a G36 standard irányzéka zseniális, szerintem a mai napig az egyik legjobb irányzék pár amelyet fegyverre alkottak. Jól látható, jól rendezhető irányzékok kapás/reflex-lövések leadására kifejezetten alkalmasak. Az első irányzék fix, viszont a hátsó teljes mértékben állítható. Ráadásul a hátsó nézőke is jó variálható a különböző nézetek közötti billentéssel - pisztoly-style és diopteres nézet között. A dioteres nézet, amelyben kört körhöz rendezel, marha kényelmes jól eltalált - ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ha ez nem elég számodra, hatalmas és jól elhelyezett szereléksín áll rendelkezésre szinte bármilyen optika felszerelésére.

Kapható a WE G36-okhoz egy eltérő tusa és szereléksín is, az IdZ. Egy kényelmi, funkcionalitást növeli fejlesztés eredménye lett ez a készlet, amelyet a WE eléggé gyatra minőségben másolt le. Habár a szereléksín sokkal laposabb, hosszabb egybefüggő szereléksínnel rendelkezik, az irányzékai fel-lehajtható mivoltán túl nem állíthatóak. A tusa esetén pedig kapunk egy extrát, egy másik elvesztése árán. A hosszúság állítható, viszont a tusa vége műanyag és nem gumi. Ráadásul az állítást végző mechanika csúnyán el van tervezve, sajnos rendkívül törékeny ez a rész - szétszedés, epoxy ragasztóval megerősítés mindenképpen javasolt.

 Szintén készült videó a fegyver belsejéről és a tárról is. Ezt is érdemes lehet megnézned, így minden szempontból teljes képet kapsz a típusról.

A fegyver szétszedése különböző csapok eltávolítása és a tusán található furatokban történő ideiglenes távolításával lehet megtenni. A szétszerelés gyors és szerszám mentes. Így kapunk egy fegyver testet, egy markolatot és a belső alkatrészeket. Talán kezdem először az elsütővel.

Maga az elsütő egészen jól tevezett, alapvetően a WE M4-ek elsütőjét kapta némileg áttervezve. Eltérő a tűzváltó mechanika, amelyet rendszeresen rosszul tesznek össze a felhasználók és így nem kapcsolható rendesen a semi - full-auto állás. Majd a másik lényeges eltérés, hogy a PDW-SCAR példájához hasonlóan az auto-sear toldást kapott előre egy lemezrúddal. A lemezrúd vége ahogyan fel van hajtva, hajlamos deformálódni, extrém esetben elhajlani és később eltörni. A felhajtott L-elem vége ráadásul bizonyos szériáknál beleért a zárkeret dugattyúfelére - esztétikai hibát karcolva maga után, vagy pont emiatt törik a toldórúd az előbb említett módon. Szintén eltérés, hogy a zárakasztó mechanika is külön, az elsütő elejére kerül csavarozásra. Pontosan ellenkező módon működik, mint az éles esetén. Az elsütőbillentyű előtti gomb benyomása nem rögzíti a zárkeretet, hanem ellenkező módon kioldja azt - ha van kellő erő az ujjadban, spoiler: nem nagyon lesz. Olyan erőbehatás kell a gomb benyomása számára, hogy inkább külső tartozékot szoktak szerelni a G36-okra - egy elforgatható erőkart. Van egy, az éleshez hasonló átalakítás is, amelyet 3D nyomtatással és némi szerelgetéssel be lehet építeni.

Maga az elsütőszett esetén is az elsütőbillentyű formára nagyon más, habár M4-SCAR-PDW beépíthető a helyére. Maga a kakas, sear azonos a többiekkel. Itt a fő gondot a kakas okozza, amely tervezési sajátosság. A zárkeret vége teljesen merőleges, hatalmas erő kell a felhúzásához, amely a görgőcsapágyra terhelődik a kakason. A csapágy mivel nem fordul kellően jól, általában az erőt átadja a kakas anyagának és annak az apró csapnak amely rögzíti a csapágyat. Végeredményben a csap mentén deformálódik a spiáter, a csap kiesik, majd a csapágy esik ki és a fegyver elakad. Nos nekem mind3 példánynál ez jelentkezett, de jó 3-5000 lövés után. Mégis utólagos tapasztalatok szerint inkább rögtön acél elsütő beépítését javaslom - ebben az RA Tech szettje zseniálisan jó. Igaz használat után, ahogy a zárkeret vége meghajlik, ez az erőbehatás is jelentősen csökken - egy korai lekerekítés tűreszelővel is segítség lehet. További megjegyzés, hogy az ütőszeg belső része, ami közvetlenül a szelepre üt rá, szintén idővel deformálódhat. Szintén egy bosszantó és élhető típushiba, hogy a hatalmas tár rengeteg gázt képes befogadni. Ha hidegebb időben töltjük a fegyvert, mint később használni szeretnénk, vagy a használat során lehűl a tár és gázt töltünk, okozhatnak kellemetlenségeket. Ahogyan a tár visszamelegszik a gáznyomás rendkívüli módon megnő, így a fegyver nem lesz képes a szelepet kinyitni - light-strike effektus jön létre. Ilyenkor nem kell pánikolni, kézzel némi gázt le kell engedni a tárból és ismét nem lesz gond.

A zárkeret masszív, tartós és megbízható. A bennelévő nózi csak felhasználói hiba esetén szokott sérülni. Ez esetben egy szerencsétlen akadály után a nózi reteszelő-bordái szoktak törni, többnyire a letört darab a hopba jutva a nagy szerepet játszó gumit is tönkretéve. Jól tömít a rendszer hosszútávon is, illetve a nózi-rugója éppen kielégítően kemény - a jelenlegi darabokon már picit erős is. A zárakasztónál acél betétes, amely kellően jó élettartamú, kikopása csak nagyon sok használat után jelentkezik. Néhány példányon viszont a zárakasztó nem emelkedik kellően magasra, így a betét alsó részével éppen kontaktban van. Ezzel extra terhelést tesz az acél darabra, lekopás után pedig a zárkeret lecsúszik róla. Némi epoxy-ragasztóval a zárakasztó alsó felére plusz anyagot téve ez is könnyen orvosolható, nagyjából mint minden a típuson.

A fegyverben pont ideális a méret, ez igaz a belső csőre és általánosságban a fegyver méretére. Jól lehet vele mozogni terepen és épületben is, miközben egy nagyon jól teljesítő hop rendszert kapunk. Habár a WE újabban a rövid ablakos hop rendszernek nevezett borzalommal szereli a fegyvereit, egy jobb belső cső, hop gumi nagyon sokat dob a teljesítményen. Megjegyzem, hogy a külső cső lötyögésével is kezdeni kell valamit, rögtön élhető lesz a lőkép és a hop up. Nekem .36-os BB-vel megbízható és stabil lőképet hozott, ez volt az első fegyver amelyet használva a csapat nem hátrányba került, hanem ténylegesen szép találatokat éltek át a játékok során.

A tárak egy másik lényeges része a rendszernek. Hatalmas méretű tárak nem feltétlenül indokoltak, sajnos ez a tárköpeny kapcsolható mivolta miatt van. Habár a gáztartály is némileg nagyobb, háromrészes kialakítású, ez inkább hátrány a harctéren. Az összekapcsolhatóságot csak rutinosabbak használják ki, főleg CQB-környezetben. Ez a funkció pedig a lövések számának begyakorlása után rögtön teljesen felesleges lesz, maximum az extrém gyors tárazási idő indokolja a további meglétét. Cserébe a tárköpeny mindenbe beleakad. Nagyon nem mindegy milyen zsebet használsz hozzá és a tárdobóba is erősen rendezgetni kellhet a tárakat. A műanyag előggé rugalmas, plexiszerű anyag, leejtéskor azonnal elreped - de legtöbbször csak a tárfenék jár így. Néha a sok használat után a gáztartályt egyben tartó csavar meglazul, ezzel ideiglenes eresztést okozva. Maga a tár ezeket leszámítva zseniálisak. A tárak viszonylag könnyen tárazhatóak BB-vel és gázt is nagy mennyiségben és takarékosan használják fel. Igazából a mai korban már a tárköpeny is könnyen javítható 3D nyomtatással, számos terv alapján lehet ezt a részletet is javítani.

A lövések során nem hangos a fegyver, a visszarúgása meglepően erős ehhez képest. Főleg azt figyelembe véve, hogy maga a fegyver nagyon könnyű. A tárjai sem kifejezetten nehezek, de méretük és a tárak kialakítása a felszerelés igazítását követelik. A hideget kifejezetten jól viseli a fegyver, de a sorozatot a WE-hez megszokott módon nem nagyon szereti. Ez a fegyver talán a WE egyik legbízhatóbb fegyvere, amely csak kisebb, könnyen javítható típushibával rendelkezik. Ezeket javítva megbízható és tartós fegyvert kapsz, érdemes lecsapni egyre - jobban, mint az Army másolatára amely szintén jó fegyver, de felemás eredménnyel. A mai napig az egyik legjobb kezdő/belépő GBBR-nek tartom a piacon, talán csak a KJW KC-02-ese jobb vétel ár/érték/megbízhatóság hármasát figyelembe véve.

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause
Videók: Batmause