Ezt a cikket inkább nosztalgiának és érdekességnek teszem fel számotokra. Egy nagyon régi projektem ez, ahol egy WE M4 closed-bolt verzió került átnézésre és javításra; ezzel együttesen egy cikk kedvéért bemutatásra is. 

WE első GBBR-jeinek egyike az M4-es volt, amelyet úgynevezett closed-bolt rendszerben adtak ki először. Ennek a lényege, hogy a zárkereten belül minden teljesen zártan helyezkedett el - nem éppen az éles fegyverekre utál ahol a zárkerett zárt vagy nyitott állásból tüzel attól függően open-bolt vagy closed-bolt rendszerről beszélünk. Itt az a gondolat menet lényege, hogy a nózi teljesen zárt üregben helyezkedik el. Ez magában hoz bizonyos előnyöket és hátrányokat is, amelykre a bemutató során ki fogok térni. Maga a rendszer az egykori, mai napra már őskorba helyezhető Escort HPA-hajtású replikáit idézi belső felépítésre, illetve manapság a DaytonaGun (DTK) és a SunProject építéseit idézi. Ezek is már bőven a történelem kategóriába esnek, ahogyan a WE teljes closed-bolt szériája.

Az első szembetűnő dolog, hogy a tokfelsőben a hop rendszer egy rézcsővel meghosszabításra került és egészen hátra be van engedve a tokban. Ez a réz henger tartalmaz egy bemarást és egy futatot középen, ahová a tár csatlakozik. A zárkeret ezt a rézhengert öleli körbe, amelybe egy szintén teljesen fém fúvókát enged be. Ez rögtön hozza azt, hogy a fegyver hüvelykivetőjén keresztül állandóan látható a rézhenger minden egyes lövés közben - ergó, baromira csúnya. Hoz viszont magával más előnyöket, mint a masszívabb felépítés, könnyebb karbantarthatóság és jobb hidegtűrés. Cserébe, ha a karbantartás nem megfelelő, vagyis a kenés elvész, egy-egy o-gyűrű sérül, sokkal több gázt fog felhasználni és általánosságban a működése is instabilabb lesz. Ehhez a rendszerhez egy egészen jó állítható nózit találtak ki, illetve a nózit gyengíteni is könnyebb volt alátétezés segítségével. A rendszer másik lényeges probléma a hopup egység volt, amelyben egy nagyon apró és gyenge gumit használt fel. A lenyomást egészen jól, tárcsásan és csapágygolyóval oldották meg, ami jól működik. De a gumi annyira vékony és anyagban hiányos, hogy állandóan sérült vagy egyszerűen nem tudott elegendő hop hatást gyakorolni a BB-re - ergó a lőtáv a kb semmivel egyenértékű volt. Ezt később a Falcon a VS-Z hop rendszerével nagyszerűen megoldotta, de sajnos addigra már késő volt - érkezett az open-bolt verzió. Ez a hop rendszer borzalmasan drága volt, egyedi VSR-szerű hop gumit használt. Beépítése után 30-40 méteres távon tenyérnyi célpontot eltalálni könnyedén lehetséges lett, ami hatalmas szó volt. Igazából a closed-bolt rendszer számomra legnagyobb előnye, hogy a zárkeret és a zárakasztó megfelelő minőségű anyagból készült - edzett, erős acélból. A hangja és a működése a fegyvernek ebből a szempontból csillagos ötös volt mindig is, megadva a WE M-szériájának egy jó hírnevet, amelyet sajnos a rosszul megtervezett tár végül végleg lerombolt. A zárkeret olyan szinten erős anyagból készült gyárilag, hogy emlékből mai napig őrzöm egyet, mint követendő példa. Évek játékai után sem kopott látható módon, ütésre hangvillaként zengő-csengő az egész.

Végül a WE a closed-bolt rendszert frissítette. A hopup egységgel próbáltak kezdeni valamit, ami nagyon nem sikerült számukra. Ezek után az open-bolt verzió megállította ennek a rendszernek a teljes fejlesztését, pedig tartósságra a closed-bolt fényévekkel jobb volt. Az open-bolt rendszeresen adogatási hibákkal küzd, a nózija extrém sérülékeny, a zárakasztó kialakítása sosem volt jó.

A closed-bolt és open-bolt verzió közös pontja a tár volt, amely csak egy upgrade szettet kapott. Új tárajak, új gázkiömlőgumi, új alkatrészek a tárakasztó mechnika és adogatás miatt. Viszont a tár elrendezése semmit nem változotott, vagyi a tár tömítését a gerinc teljes hosszában akarták megoldani, ráadásul vékony és alultervezett gumitömítéssel. Szinte az összes ilyen V1-es tár állandóan tömítettségi problémával küzdött, még tömítőpaszta vagy más megoldások ellenére is.

Mellé a fegyer külseje nagyon jól nézett ki. A belökőtüske (forward assist) csavarral a végén borzalmasan nézett ki, de minden más nagyon is rendben volt. Akkoriban főleg műanyag testes WA M4-ek mászkáltak mindenhol ehhez képest jelentősen drágábban, szintén hatalmas fejlesztési igénnyel. Ehhez képest a WE closed-bolt M4 még a talán játszható kategória volt dobozból kivéve is. Jobb volt, de mégse volt jó.

Ami miatt gyorsan népszerű lett a WE ezen M4-esei, hogy teljesen kompatibilisek az éles fegyverekre szánt kiegészítőkkel. Ez pedig sok más replikánál csak részlegesen vagy sehogy nem volt meg. A WA M4-ek esetén részleges kompatibilitást kaptunk, az Inokatsu és ViperTech esetén magas ár miatt volt eleve rétegcucc, míg a KJW replikája is erősen kompromisszumos volt. A kínai WA M4 másolatokat meg inkább nem is említem, sose voltak igazán működőek.

Összességében a WE M4 closed-bolt verziója is egy állomás volt, amelyet a GBBR-ipar megtett a jobb felé, de még nagyon távolt állt a játszható fegyvertől. Sok fém alkatrészt tartalmazott, ami kezdésre bíztató volt. Viszont a tár mindenestül nagyon el volt tervezve, a hop rendszer szintén. Mire ténylegesen játszható fegyverré vált, már lehet talált az ember magának árban használhatóbb vagy fokokkal jobb vételt - Inokatsu M4-ek vagy a KJW M4-ese. Szerencsére ezt a minőséget a mai napra már nagyon meghaladták a gyártók, már egy alsó kategóriás gázos M4-es is fényévekkel jobb, mint az akkori 2008-2012-es "csúcstechnika".

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause