Az Army minőségi törekvését jól mutatja, amelyet az R32-vel elindított. Egy teljesen más pisztoly tettek le az asztalra a 1911 vonalon, amelyen felbuzdúlva követett a 2011 vonal első igazán jól sikerült példánya. Ez szerintem az R501 volt, amely a nem túl jól sikerült, bemutató darabnak szánható R601 (TTI John Wick) helyett mernék javasolni az alacsony árcédulás példányok mellett. Ezt a cikket, a harmadik példányt átnézve írtam meg - az első példányt magam 3-4 játékig hajtottam.

Az Army R501 a szokásos sárga kartondobozban érkezik, eléggé minimalista beltartalommal. A szokásos pisztoly, tár, gagyi-BB, használati útmutató és tisztítópálca található a dobozban. Igazából ettől több szerintem nem is kell, vagyis a BB-t inkább bele se tenném a "kezdőcsomagba".

Nagyszerű, hogy az Army vette a fáradtságot és a típusra jellemző egyedi részleteket is megalkotta. Ilyenek a kézzel készített érdesítés (stippling) a markolaton, a markolatcsavar is a CostaCarry-hez illeszkedő, a szánakasztó alja be van marva, a hátsó és első irányzékok is eltérnek a standard 2011-ektől, a tárfenék egyedi, a pisztolyon tártölcsér található és talán a leglátványosabb, a kompenzátor.

Az R501 kidogozása nagyon a belépőszintet idézi, de teljesen rendben van. A festése fekete, egységes összképet hozva a többi alkatrésszel együttesen. A festés minősége korrekt, habár pár ponton előfordulhatnak foltok, megfolyások vagy koszdarabok a festésben - habár a 3 példányból 1 esetén volt némi kivetni való, ami kukacos szeműek vennék észre csupán. Felirat alapvetően incsen a pisztolyon, egyedül az Army saját szériaszáma fedezhető fel a dugattyúházon. A pisztoly többnyire teljesen fém, szokásos módon csak a markolat és az abban lévő kakasrugó-ház műanyag - az 2011-ekhez megszokott módon. A markolat viszont több alámarást kapott a sátorvason és annak tövében. Ennek köszönhetően fentebb fogható a pisztoly, sokkal stabilabban tartható a lövések közben. Mellé párosul a kézzel készített stippling, amely a típusra nagyon jellemző és védjegynek számító hosszúkás sávokkal csinálták meg. Az érdesítés munkája egyenetlen, nem szimetrikus, jól láthatóan kézzel készült.

A szánakasztó vége, alul bemarást kapott, emiatt szorosabb tartás esetén kevésbé van útban. Sajnos a biztosítócsap készlet borzalmas minőségű, így a szánakasztó és a biztosítókarok sem rögzülnek jól. Mindkettő puhán jár, a biztosítót szinte könnyű véletlenül is felkapcsolni - így a csapokat és a rugót is javaslom cserélni. A biztosítókar kétoldalas, az Armyra jellemzően a két kar kapcsolata eléggé gyenge és törékeny is. Van, hogy a sok festés miatt picit szorul vagy a két kar illesztése nem megfelelő. Én emiatt a kettőt enyhén megreszelem, nagyon kevés ragasztóval kiegészítve rögzítem - miután az elsütőt átnéztem. Egyéb iránt a biztosítókarok méretes lapát formájúak, saját ízlésemnek picit túlzottan kiállnak a pisztoly tokjának síkjából - vagyis lehetnének kisebbek is. A markolatbiztosító korrekt darab, mögötte egy erős acél laprugó van - keményen és erősen ellentart, a sütés is sokkal keményebbé és darabossá teszi, ahogy én szeretem. A tárkioldó aprócska, mivel fel van fúrva és menetet rejt, viszont nem adnak hozzá toldatot vagy külső gombot. A tárkioldó alatt és felett is bemarást, lekerekítést kapott a tok, így jó hangsúlyos és mégsem zavaró az elhelyezése. Az utolsó részlet a tártölcsér, amely nagyon jól illeszkedik, szorosan a tokhoz simul és ténylegesen jól megvezeti a tárat a markolatba. Ráadásul ehhez egy illeszkedő tárfenék párosul, így a tárban és a tártölcsérben is található egy-egy bemarás. Nagyon jól, kényelmesen és hatékonyan kezelhető ez a két részlet a tárcserék során - talán a 2011-es esetén az eddigi legjobb megoldás véleményem szerint. A tok alján egy méretes, hosszú szereléksín vár, amely középen egy hosszanti bemarást kapott - nagyon esztétikus, látványos részlet.

A szán viszonylag jól illeszkedik a tokhoz, habár tekintélyes lötyögéssel rendelkezik. A vezetőléc mentén eléggé vékony a szán anyaga, így ementén simán képes repedni, illetve a bal oldal vége szintén hajlamos letörni - ez más márkák esetén is állandó hibalehetőség. Ami miatt én nagyon szeretem ezt a típust, hogy a külső cső úgynevezett non-recoil verzió. Ez azt jelenti, hogy nincs reteszelés a szán és külső cső között, a külső cső független a szántól. Ezt azért szeretem kiemelni, mert az egyik oka amiért a szán viszonylag finoman és akadás mentesen jár. Elviekben a külső csövet a szán nem is nagyon érinti, egyedül a kompenzátor miatt lehet csattanás elől - erre később visszatérek. A másik részlet, amely nagyon tetszik, magának a szánnak a formája. Jó a fogása, jó helyen és jól vannak bordázva és jól kezelhető a használat közben. Mellé párosul az, hogy a szán vékonyka, kompakt és kellemesen könnyű. A kompenzátor viszonylag fix, nem mozog, ezen található a gagyi optikával szerelt első irányzék. A hátsó irányzék viszony az élestől eltérő, vagyis nem két csavarral feszül be a szánba, hanem a 2011-ekhez megszokott módon egy csavarral rögzül a BBU-ba - így legalább nem mozog, vagy lötyög.

A hop egység teljesen átlagos egység, nem valami minőségi példány. A belső cső eléggé gagyi, a hop gumi átlagos, a lenyomó lemez puha és eleve méretben nem volt megfelelő. A szokásos belső cső ablak méret növelése, lenyomólemez csere, állítótárcsa csere egy nagyobb tartományú példányra a lőtávot és pontosságot rendesen megdobja. Szokásos tuningként alkalmazom, hogy a külcső cső torkolati végénél egy o-gyűrűt betömködve próbáltam a belső csövet központosítani - amely némi javulást hozott. Viszont a hop kamra rendesen mozog a tokban, ezt a külső csövön keresztül a szán némileg kordában tartja a hozzáadott o-gyűrűnek hála.

Az összeszerelési minőség hullámzó volt eddig. Több példány esetén a külső cső a kompenzátorhoz egy o-gyűrűvel van rögzítve. Ennek állapota és szabályos szerelése fontos tényező, érdemese ezt mindenképpen ellenőrizni. A fényképeken sikeürlt egy ilyen elkapni. További jellegzetesség az Army részéről, hogy tele van szilikonzsírral a pisztoly - gyakran ott is, ahol nem kellene. Ez főleg a nózi-rugó gyengeségén látszik meg, iletve hogy a nózi belseje is nem ritkán tömve van zsírral - amely a hopup egységbe kerül végeredményben. Egyébként az újabb kiadások esetén már teljesen más nózi-rugó került be, nem is 1911/2011 típusnak megfelelőt építenek be. Az új rugó középen sűrűbb meneteléssel rendelkezik, ráadásul vastagabb huzalból is készül. Az elsütő teljesen rendben van. A 2011-eket azért szeretjük, mert a leggyengébb képességű gyártó is elfogadható módon rakja össze. Az Army esetén pedig legalább értelmes rugók kerülnek be, az elsütő elemek is általában megfelelő minőségűek - egyedül a kakas szokott náluk gondot okozni. Viszont ez az R501 esetén nincs, mivel vaskos és húsos kakasa van a típusnak.

A tárak esetén vannak szintén hullámzások, főleg eresztegetésekről van szó. Tömítőtömb körüli tömítetlenség, a tömítőtömböt rögzítő csavar gyenge meghúzása és néha-néha a betöltőszelep teljes csere igénye merülhet fel - ezek az Army esetén amúgyis várható hiányosságok, nem kell meglepődni rajta.

Összességében én az R501-et egy nagyon jó pisztolynak tartom, ráadásul akciósan 70-80€ áron kifejezetten jó vételnek tartom. Némileg foglalkozni kellhet vele, leejteni pedig kifejezetten ne a szán törésveszélye miatt.

Szöveg: Batmause
Fényképek: Batmause